Móres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mores szócikkből átirányítva)

A móres a latin mos, moris (szokás, szabály) többes „mores” alakjának magyaros változata,[1] annak (erkölcsök, közerkölcsök, tisztesség) változatából ered.[2] Részben a görög Ethosz szinonimája. Míg az „ethosz” kifejezetten a magasabb társadalom szókincsébe tartozik, a „móres” a népnyelvben ismeretes.

A szó eredete[szerkesztés]

A móres szó egy jövevényszó (morális, moralizál, moralista), melyek a latinon át függnek össze. A szócsalád alapja a latin, a morális a latin mos (jelentése szokás, erkölcs, ahogyan a móres szónak is) származéka. Mindhárom latin szó bekerült számos európai nyelvbe.[3]

„Az erkölcs fogalmával szinonim módon használatos a morál fogalma, amelynek gyökere a latin mos (többes számban mores), azaz akarat jelentésű szó.[4] A görög ethos szót állítólag Cicero fordította először mores-nek.[5] Kant elméletében a „moralitás”, illetve a „morális” jelző a cselekvés tisztán lelkiismereti jellegét jelenti, függetlenül a tartalomtól, míg az „etikus”, „erkölcsös” jelző már tartalmi aspektusokat foglal magában. Nyíri Tamás meglátása szerint az egyén erkölcsisége, a moralitás az etikai gondolkodás alapkérdése.”[6]

A római mores szerint az él tisztességesen, aki az írt törvényeken felül az emberi szokásokat, elfogadott normákat is betartja. A renitensek fegyelmezésére és helyes útra terelésére alkalmazott pálcára is rávésték a „mores” szót. Innen ered a magyar „móresre tanít”, a helyes útra terel, megfegyelmez, ráncba szed kifejezés. A "Majd móresre tanítalak téged!" szólásban a latin mos 'szokás' szó többes száma, a mores, aminek a jelentése 'erkölcs'. Az egyes és többes szám eltérő jelentésével szemléletesen mutatja a latin nyelv, hogy ami először csak szokás, az idők folyamán, a tradíció révén válhat erkölccsé, a sok-sok szokásból alakulhat ki az erkölcs. A magyar szólásban ez utóbbi értelemben használatos.[7]

A magyar nyelvhasználatban[szerkesztés]

Magyar nyelven első említése 1594-ből származik: „wgy bewntesse megh kegyelmetek hogy morest tanwllyon[3]

A magyar nyelvhasználatban, az irodalmi és a köznyelvben a jelentése tisztesség, becsület, jó modor, fegyelem, illendőség.[8] A mores a három római erkölcsi alaperény: religio, mores, fides (tisztelet, tisztesség, megbízhatóság) egyike.[9]

Szemben a vallások által kanonizált erkölcstannal, a filozófiából levezetett etikával, valamint a leírt joggal (pl. Werbőczy István Tripartitumával), a móres az egyszerű emberek közösségi életében kialakult tilalmazási rendszer, ahhoz hasonló, mint a keresztény tízparancsolat vagy a muzulmánoknál a saría. Világos megfogalmazása annak, hogy mi számít bűnnek és néha annak is, hogy mi annak a büntetése.

A középkori, világtól elzárt falvakban, a tanyavilágban a vitás ügyeket, erkölcsbe és szokásokba ütköző cselekedeteket a helyi közösség oldotta meg. A bíró többnyire a helyiekből választott, becsületes és tisztességes embernek ismert példakép volt, igazságszolgáltatásának alapja a „móres” volt.

Ma már leginkább csak a „móresre tanít” (megfegyelmez), „ismeri vagy tudja a mórest” szókapcsolatban használatos.[3]

Az irodalomban[szerkesztés]

A Majd én megtanítalak a móresre! egyik legismertebb irodalmi előfordulása: „És hogyha mindez nem elég, Még úri mórest is tanul, Csókolja a Sors vad kezét: Dicsértessék, csendbiztos úr!” (Tóth Árpád: A vén zsivány)[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Móres. Magyar Etimológiai Szótár (arcanum adatbázis). (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  2. Móres (móresre tanít). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  3. ^ a b c szerk.: Benkő Loránd: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H–Ó. Budapest: Akadémiai Kiadó, 955, 957. o (1970). Hozzáférés ideje: 2017. május 25. 
  4. Nyíri Tamás. Alapvető etika. Budapest: Szent István Társulat, 5. o. ISBN 9633614953 (2003) 
  5. Angyal Ádám. Nézetek az erkölcsről. Budapest: Aula Kiadó. ISBN 9789639478268 (2005) 
  6. Csillag Sára. Az emberi erőforrás menedzsment mint morális útvesztő. Etikai kérdések az emberi erőforrás menedzsment tevékenységben. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézet, 14. o (2012). Hozzáférés ideje: 2017. május 25. 
  7. Federmayer István: Újabb latin szófejtések. kfki.hu. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  8. Tudományos és köznyelvi szavak magyar értelmező szótára. meszotar.hu. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  9. Grüll Tibor. „Tizenkét tétel a Római Birodalomról”. 2000 16 (július–augusztus), 86. o. (Hozzáférés ideje: 2017. május 25.)  
  10. Tóth Árpád: A vén zsivány. vers-versek.hu. (Hozzáférés: 2017. május 25.)

Források[szerkesztés]