Modális hangsor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Modális, más néven diatonikus hangsor (eol) az, amelyet hét különböző hang alkot. A modalitás jelen van a régi (a középkori, a reneszánsz és a barokk) zenében és a magyar népzene (hétfokú hangkészlettel rendelkező dalainak) új stílusában. A hangsorokat szekundszerkezetük alapján is vizsgálhatjuk, vagyis azt, hogy az öt egész hang (nagy szekund) és a két félhang (kis szekund) hol helyezkedik el a hangsoron belül, ami a hangsor fő jellegzetességét adja.

A hét alap modális hangsor[szerkesztés]

A hangsorok részletes bemutatásához a könnyebb érthetőség kedvéért a szolmizációs hangokat is mellérendeljük, és pirossal jelöljük a kis szekund hangközöket.

Jón (dó-sor) - dúr: C-D-E-F-G-A-H-(C) /dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/ dúr

Dór (ré-sor, lá sor-fivel): D-E-F-G-A-H-C-(D) /ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-(ré)/ lá sor fivel

Fríg (mi-sor, lá sor-tával): E-F-G-A-H-C-D-(E) /mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré-(mi)/ lá sor tával

Líd (fá-sor, dó-sor fivel): F-G-A-H-C-D-E-(F) /fá-szó-lá-ti-dó-ré-mi-(fá)/ dó sor fivel

Mixolíd (szó-sor, dó-sor tával): G-A-H-C-D-E-F-(G) /szó-lá-ti-dó-ré-mi-fá-(szó)/ dó sor tával

Eol (lá-sor) – természetes moll: A-H-C-D-E-F-G-(A) /lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/ -

Lokriszi (ti-sor): H-C-D-E-F-G-A-(H) /ti-dó-ré-mi-fá-szó-lá-(ti)/ -

A modális hangsorok C’ alaphangról kiindulva[szerkesztés]

A szemléltetés kedvéért mindegyikhez egy-egy magyar népdal kottája van mellékelve.

Jón hangsor[szerkesztés]

Hang ion.png

Dal ion.png

Dór hangsor[szerkesztés]

Hang dor.png

Dal dor.png

Fríg hangsor[szerkesztés]

Hang frig.png

Dal frig.png

Líd hangsor[szerkesztés]

Hang lid.png

Dal lid.png

Mixolíd hangsor[szerkesztés]

Hang mixolid.png

Dal mixolid.png

Eol hangsor[szerkesztés]

Hang eol.png

Dal eol.png

Lokriszi hangsor[szerkesztés]

Hang lokriszi.png

A lokriszi hangsor egy modális hangsor. Előjegyzés nélküli alaphangja a H. Különlegessége, hogy a tonikája és a dominánsa között nem tiszta kvint, hanem szűkített kvint, tritónusz van.

A hangsor ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-lá’-ti’, azaz H-C’-D’-E’-F’-G’-A’-H’. [1]

(nincs dal)

A modális hangsorok és a tonális hangnemek közti különbség[szerkesztés]

A tonális (a dúr és a moll) hangnemek vezetőhanggal rendelkeznek. A vezetőhang a hangsor hetedik hangja, amely a hangnem alaphangjára vezet. A VII. fok és az I. fok között kis szekund (fél hang) távolság van, ami a dúr esetében a ti-dó és a moll (összhangzatos moll) esetében a szi-lá hangköz. A modális hangsorok a jón (dúr) és a líd hangsoron kívül természetes vezetőhanggal nem rendelkeznek. A mai tonális gondolkozásmód szerint a modális hangsorokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy az alaphangra épített hármashangzata (alaphang + terc + kvint) dúr vagy moll jellegű. Ha az alaphangra épített terc nagy, akkor dúr, ha kicsi, akkor moll jellegű.

Eszerint:

  • dúr jellegű hangsorok: jón, líd, mixolíd
  • moll jellegű hangsorok: dór, fríg, eol

A lokriszi egyikhez sem sorolható, mert bár az alaphangra épített terc kisterc, de az alaphangra épített kvint nem tiszta (ti-fá), hanem szűk. Így a hármashangzata is szűkített.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap