Mo Ti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mo Ti
(墨子)
Született i. e. 470
Lu
Elhunyt i. e. 391 (78-79 évesen)
Állampolgársága Csou-dinasztia
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mo Ti témájú médiaállományokat.

Mo Ti (kínai: 墨翟) vagy Mo-ce, Mo-ci (墨子; szó szerint: Mo mester; latinos változat: Miciusz; kb. Kr. e. 470 – kb. Kr. e. 391) a korai Kína "száz filozófusa" közé tartozó meghatározó személyiség. A motizmus alapítója és névadója. Ez az iskola a Han-dinasztia koráig létezett, és úgy látszik, azután teljes egészében meghátrált a diadalmas konfucianizmus előtt. [1]

Klasszikus szövegeken alapuló oktatásban részesült; és talán egy ideig Konfuciusz híve volt; ám határozottan szembeszegült a konfucianizmussal, mert elítélte az Éggel (Tien) és a szellemi lényekkel kepcsolatos agnosztikus hozzáállását, és helytelenítette, hogy nagy szerepet szán a szertartásoknak. [2]

Filozófiája[szerkesztés]

Tanítása szerint az embernek minden létező iránt szeretetet (aj) kell tanúsítnia, nemcsak családtagjait és a várhatóan hasonló érzületttel felé fordulókat kell szeretnie. A Mo-ce tanításában központi jelentőségű szeretet horizontján minden létező egyenlő mértékben méltó a szeretetre. Mo-ce szerint kerülendők a szélsőséges cselekedetek, mindenekelőtt a háborúskodás. Mindez összhangban van a Tien akaratával, aki tettekre váltott szeretetet követel (Mo-cenél az Ég személyes valóság). [2]

Mo Ti azt tanította: az Ég (Tien) mindentudó, mindenható, mindenütt jelenlevő személyes lény, aki szeret és gyűlöl. Ő a világ erkölcsi rendjének forrása, a szellemek és démonok, akik részt vesznek a világ kormányzásában, éppúgy alattvalói, mint az emberek. Szereti az embereket, és azt akarja, hogy azok is szeressék egymást. Ezt az emberszeretetet egyetemesen kell gyakorolni, tehát nem szabad csak a családhoz tartozókra vagy a honfitársakra korlátozni. Ebből a szemléletből következik, hogy a gyakorlati etika célja nem lehet más, mint hogy minden embert vagy legalábbis a lehető legtöbbet közülük boldoggá tegyen. Ez csak akkor lehetséges, ha háborúk és más efféle vállalkozások megszűnnek, és ha felhagynak minden felesleges luxussal, ideszámítva a művészeti alkotásokat, a muzsikát, a díszes szertartások bemutatását, mert ily módon a legszegényebbek sem nélkülözik majd a szükséges élelmet. [1]

Mo Ti az égről vallott elképzeléseivel kétségkívül közel áll a teizmushoz. Mégsem lehet a nyugati vallások értelmében vett teistának nevezni. Hiszen nem tanítja, hogy az Ég a világot a semmiből teremtette, hogy minden földi fölé emelkedetten kívül áll a világon, hanem csupán egy mindent átható isteni lényt lát benne, amely a kozmoszt irányítja. Ha hitéből nem is hiányzik a jóságos ég iránti érzelmi hevület, azt azonban elkerüli, hogy a legfőbb istenre olyan egyéni vonásokat aggasson, amelyek a hinduk és a későbbi keresztények és mohamedánok szerint a konkrét vallási kapcsolat előfeltételei. Az általa javasolt egyetemes emberszeretet sem tisztán humanitárius eszmény; más színezete van, mint a legtöbb nagy vallás esetében, ugyanis hasznossági megfontolások teszik indokolttá.[1] Mo Ti teista-szocialisztikus tanításait tanítványai, az ún. „motisták” fejlesztették tovább.


Jegyzetek[szerkesztés]