MiG–8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MiG–8
Egyéb elnevezés Utka
Funkció kísérleti repülőgép
Gyártó OKB–155
Gyártási darabszám 1

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1945. augusztus 13.
Méretek
Hossz6,995 m
Fesztáv9,5 m
Szárnyfelület15 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg642 kg
Max. felszállótömeg1150 kg
Hajtómű
Motor 1 × Svecov M–11FM öthengeres léghűtéses csillagmotor
Teljesítmény82 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 205 km/h
Hatótávolság500 km
A Wikimédia Commons tartalmaz MiG–8 témájú médiaállományokat.

A MiG–8 Utka (oroszul: МиГ–8 Утка; Utka = kacsa) a Szovjetunióban, a Mikojan–Gurevics tervezőirodában (OKB–155) az 1940-es években kifejlesztett, fából készült kísérleti repülőgép. Építésének célja a kacsa-vezérsík és a nyilazott szárnyak tesztelése volt. Ez volt a tervezőiroda első orrfutóműves konstrukciója. A típust később összekötő repülőgépként használták.

Története[szerkesztés]

A gép beceneve (Utka) a kacsa-vezérsíkra utal, mely stabilabbá és kezelhetőbbé teszi a repülőgépet, ezáltal segít elkerülni a repülés közbeni átesést. Ezt és a nyilazott szárnyak alacsony repülési sebességen való működését vizsgálták a MiG–8 segítségével. A tesztek eredményeit a későbbi sugárhajtóműves vadászgépeknél (például a MiG–15-nél) használták fel. A tesztek során a repülőgép egy Svecov M–11 típusú csillagmotorral rendelkezett, melyet toló légcsavarral láttak el. A MiG–8 könnyű szerkezetű repülőgép volt, fából és vászonból készült. A pilóták elmondásuk szerint kedvelték a típust, mert könnyű volt a kezelhetősége.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikoyan-Gurevich MiG-8 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]