Metakommunikáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Metakommunikációnak nevezik a kommunikációs folyamatban a nem verbális jelek használatát. Fajtái: mimika, vokális kommunikáció, tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térköz.

A metakommunikáció az élőszóbeli kommunikáció légkörét - atmoszféráját - tükrözi. Kifejezi a kommunikációs folyamatban résztvevők viszonyát (hangulatát) egyrészt egymáshoz - közlő < befogadó -, másrészt a résztvevő-résztvevők viszonyulását a közlemény tartalmához. A nemverbális jelek csak közlő eszközök a metakommunikáció folyamatában. A kommunikációnak számos eszköze van, ezek egyike a verbális nyelv. A kommunikációnak két alfaja van: verbális (tehát szavakkal való kommunikáció) és non-verbális kommunikáció (azaz a testbeszéd, például gesztusok, mimika, stb.) A metanyelvet lényegesen nagyobb arányban (65-70%) használjuk, mint a verbális jeleket. Funkciói: társas kapcsolatok kezelése, énkép bemutatása, csatornavezérlés, attitűdök bemutatása, érzelmek közlése.

Megjegyzendő, hogy a terminológia zavaros. A metanyelven a nyelvészek nem is olyan régen még a nyelvi leírás nyelvét értették (nyelvet leíró nyelv). A görög "meta" előtag általában a valamin túl/kívül/felül stb. levő dolgokra vonatkozik. '

Ezek nem metakommunikációs, hanem kommunikációs eszközök. Az állatok is kommunikálnak, és az állati kommunikáció is ugyanazt az eszköztárat veszi igénybe, mint az emberi, csak éppen, mivel minden kommunikáló állatnak mások az a képességei, igényei, motivációja, célja stb., más tételeket válogat ki belőle.

Mimika[szerkesztés]

Összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés. Az arc mimikai szempontból legfontosabb fő vonalait és pontjait használják fel az érzelem kifejezésére. Ezek a szem pontja, a szemöldök és a száj vonalai.

A mimika ösztönösen működik. A különböző kultúrákban az érzelmek ugyanúgy jelennek meg az arcon. Még a vakon születettek arcjátéka sem különbözik az épekétől.

Tekintet[szerkesztés]

A tekintet mint kommunikációs csatorna egyes, magasabb rendű állatoknál is megfigyelhető. Bizonyos megfigyelések szerint a tekintet a különböző fajok között elemi, biológiai kommunikáció csatornája is, a magasabb rendű emlősökben a szem és a tekintet biológiai kódja azonos, így néhány egyszerű jelváltásra alkalmas. A tekintet az, amelyből észlelni lehet, hogy a másik lény percepciós (észlelhető) terében vagyunk-e. Ennek igen nagy szerepe van a túlélésben, életben maradásban. A tekintet arról kelt képet, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre és ezáltal könnyíti a kontrollt a helyzet felett. Az emberi kommunikációban így az "impressziókeltés" tendenciájának fő bázisa ez. A tekintet irányának és tartalmának mindig jelzés értéke van, amelyre az interakciós partner szükségszerűen figyel. A tekinteten át történő kommunikáció többnyire öntudatlan, azonban van embléma jellegű tekintetkommunikáció is, például bizonyos helyzetekben a merev, hosszadalmas ránézés valamire egyezményes alapú közlés lehet. A tekintés sok szempontból normatív szabályozás alatt áll. Különböző társadalmi viszonylatokban megszabott lehet a tekintet iránya és tartalma. Bizonyos kultúrákban például a nőknek nem volt szabad rátekinteni társas helyzetben a férfiakra, hacsak azok nem társadalmilag elfogadott és szentesített kapcsolatformában társak. Tilos más partnernőjét hosszasan nézni, "fixírozni", e tilalom megszegése szankciókat válthat ki, még ma is lehet ebből verekedés, régebben pedig párbajok oka volt. A hosszas rátekintés kapcsolatminősítő kezdeményezés - "szemezés". A tekintet kifejez szeretetet, szimpátiát is. Kísérletek és klinikai megfigyelések szerint a szimpatikus, illetve a szeretett személyen - főleg annak arcán - huzamosabban áll meg a tekintet, és hamarabb és gyakrabban tér vissza rá. Ez nem tudatos megnyilvánulás, ha tudatosul, akkor általában elfojtásra vagy gátlásra kerül. A tekintetnek szabályozó szerepe is van, befolyásoló jelzéseket tartalmazhat. Jórészt a tekintet merevsége és "üressége" közvetíti a meg nem értés tényét, és váltja ki a kommunikáció megismétlését vagy kibővítését. A tekintet fontos eleme a mimikai kommunikáció különféle konstellációinak, lényegében tartozéka minden emóciókifejező mimikai formának is. Az említett vetületekben azonban a tekintet bizonyos fokig önálló szerepet kap.

Vannak olyan technikai megoldások, amelyekkel a tekintet irányát rögzíteni, követni lehet, egyelőre ezeket főleg a percepció vizsgálatában használják. A tekintet rendkívül finom mozgásokra képes, ezt a külső szemizmok, az úgynevezett szemmozgató izmok finom beidegződése teszi lehetővé.

A mindennapi kommunikációs helyzetekben nehéz elkülöníteni a tekintet és a mimika kommunikációs tényezőit. A mimikai kommunikáció eleme például a pupilla, amely heves emóciók hatására kitágul. Az egyes emóciók tartalmát és jellegét elsősorban az arc különböző részei tükrözik. Tomkins és Ekman kísérletükben a különböző emóciókat tükröző arcképeket két vízszintes vonallal három egyforma részre vágták. Vannak emóciók, amelyek a száj tartásából is valószínűsíthetőek, a legtöbb azonban az arc felső harmadából ismerhető fel, amely a szemet is tartalmazza. Említést érdemel, hogy arc a tekintettel együtt adja ki azokat a sémás alakzatokat, amelyek az emocionális felismerést, illetve a mimikai kommunikáció szignálját közvetítik. Az ilyen sémák nagyon egyszerű rajzokkal is visszaadhatók. E sémák mennyiségi viszonyai is kifejezhetők, így bizonyos fokig van mód az emóciókifejezés szignáljainak matematikai modellezésére is.

Vokális kommunikáció[szerkesztés]

Ide tartoznak az úgynevezett paralingvisztikai tényezők (azaz a nyelven túli), például hangnem, hanghordozás, hanglejtés, hangsúly. A hangból megállapíthatjuk a közlő nemét, korát, karakterét, természetét, illetve a használt dialektust.

Mozgásos kommunikáció[szerkesztés]

A mozgásos kommunikációs csatornák, (négyféle ilyen csatornát különböztetünk meg): gesztusok, testtartás, térközszabályozás, kinezika.

A gesztusok közé a fej, kezek és a karok mozgását soroljuk. E testrészek a közvetlen kommunikációban általában mozgásban vannak. E mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos, másik felük öntudatlan. A gesztusok szabályozó funkciót töltenek be, a kommunikáció folytatását, gyorsítását, megszakítását, magyarázatát kérve. A gesztusok nagyon sok zavarjelet közvetítenek, például a feszültség jelét. A gesztusokban gyakran tükröződnek a szimbólumok, például a karikagyűrűjével játszó nő a házasságának gondjaival küzd.

Testtartás[szerkesztés]

Viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki. Különböző szociális viszonylatokban, szerephelyzetekben meghatározó testtartás kívánatos. Az interakciós helyzetben akaratlanul és öntudatlanul is átvesszük egymás testtartását.

A testtartásnak (proxemia) ezen belül az állásmódnak megnevezései: egyenes, peckes állás, púpos, görnyedt, roggyant, alázatos, kevély, tartózkodó tartás, délceg, katonás stb. testtartás a testi állapot mellett lelki tulajdonságokra is utalnak. A kommunikációs folyamat során legcélravezetőbb az egyenes testtartás, a pici terpesz- vagy „pihenj” állás (bár ez utóbbi „ingadozást” eredményezhet).

Térközszabályozás - Proxemika[szerkesztés]

A proxemika szabályozza, hogy az emberek mikor milyen közel mehetnek egymáshoz. Itt találhatóak azok a metakommunikációk zónák és távolságaik, melyeket érdemes a kommunikációban figyelembe venni. Az értékek kultúrafüggőek.

Intim zóna[szerkesztés]

0-60 cm. Csupán az érzelmileg közelállóknak szabad az intim zónába behatolni. Ide tartozik a házastárs Létezik egy belső zóna is, amely legfeljebb 15 cm-re terjed a testtől és csupán fizikai érintkezés során érhető el, ez a szoros intim zóna.

Személyes zóna[szerkesztés]

60 cm - 1,2 m. Ekkora távolságra állunk másoktól koktélpartikon, hivatalos és társas összejöveteleken és társas találkozókon. Család, gyerekek, szülők.

Társadalmi zóna[szerkesztés]

1,2 m - 3,6 m. Ekkora távolságra állunk idegenektől, mindazoktól, akiket nem ismerünk eléggé.

Nyilvános zóna[szerkesztés]

3,6 m- . Ez a megfelelő távolság, ha nagy létszámú csoporthoz intézzük szavainkat.

Kinezika[szerkesztés]

A kinezika a kifejező erejű testmozdulatok vizsgálatának tudománya, magában foglalja a mimika és a gesztusmozgások, valamint a testtartások jelenségeit is és még sokkal több, más finom megnyilvánulásokat. A kinezikus mozgások értelmezése öntudatlan, spontán a mindennapi életben.

Kronémika[szerkesztés]

A kommunikációban szerepet játszik az is, hogy mennyi időt fordítunk az egyes beszélgetési szakaszokra, mennyi ideig üdvözlünk valakit, mennyi idő telik el a közlésre, a búcsúra. A csendes kommunikációval, vagyis az elhallgatásokkal, a szünetekkel is kifejezhetjük érzéseinket (pl. szorongásunkat, elbizonytalanodásunkat) vagy a témához és a partnerhez való viszonyunkat (pl. nem érdekel, amit mond). A kommunikáció időviszonyait magába foglaló nem verbális jeleit kronémikának nevezzük.

Metakommunikáció és fogyatékosság[szerkesztés]

A kommunikációnak számos eszköze van, ezeknek csak egyike a verbális nyelv.

  • A siketek a hangnyelvet és a jelnyelvet egyaránt használják. A metakommunikáció hangzó részét nem észlelik, de a látható részét jobban tudják értelmezni, mint a hallók.
  • A vakok a tekintetet nem képesek használni, és nem észlelik a mimikát, a mozgásos kommunikáció nagy részét, a tekintetet.
  • Az autistáknak nemcsak a verbális, hanem a metakommunikációs képességeik is zavart szenvednek.
  • A mozgássérülteknek a metakommunikáció mozgásos részével vannak gondjaik, mert egyes mozdulatokat nem tudnak kivitelezni.
  • A beszédfogyatékosok jobban rászorulnak a metakommunikáció használatára, mint a jól beszélők.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

David Crystal: A nyelv enciklopédiája

Buda Béla: Közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei