Mariner–2

Mariner–2
Ország	USA
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Jet Propulsion Laboratory
Küldetés típusa	megközelítés
NSSDC ID	1962-041A
Küldetés
Célégitest	Vénusz
Indítás dátuma	1962. augusztus 27. 06:53:14 UTC
Indítás helye	Cape Canaveral Launch Complex 12
Hordozórakéta	Atlas–Agena B
Vénusz megközelítése	1962. december 14.
Az űrszonda
Tömeg	203,6 kg
Energiaellátás	220 watt
Pálya	Nap körüli
A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–2 témájú médiaállományokat.

Mariner–2 az amerikai Mariner-program második űrszondája, Vénusz-szonda. Az első űreszköz, amely méréseket továbbított a Földre egy másik bolygó közvetlen közeléből.

Küldetés

A NASA 1962-ben ugyanabban az indítási ablakban állították pályára, a Mariner–1 sikertelensége miatt a Vénusz irányába a Mariner–2-t. Cél a Vénusz felderítésének segítése. A gyakorlatnak megfelelően kettő műholdat építettek, ha az első meghibásodik, akkor kis csúszással a második, a tartalék veszi át a tudományos kutatási szerepet.

Jellemzői

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–2; Mariner R-2; COSPAR: 1962-041A (αρ1). Kódszáma: 374.

1962. augusztus 27-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena B hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.

Felépítése

Alakja hatszögletű hasáb, átmérője 1,5, magassága nyitott állapotban 3 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg 202,8, a műszercsomag súlya 18,6 kilogramm. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (2 darab, 5 méter hosszú, 9800 napelemet tartalmazó napelemtábla), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok, az adóantennák (egy kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.

Programja

Szeptember 4-én a Földtől 2,4 millió kilométerre pályakorrekciót hajtottak végre. Ennek hatására 109 napig tartó repülés után december 14-én 34 745 kilométernyire közelítette meg a bolygót. Egy mesterséges űreszköz először végzett méréseket és küldött információkat a Földre. Ekkor a Föld és a Vénusz mintegy 50 millió kilométer távolságban volt egymástól. Felfedezte, hogy a Vénusz felszíne nagyon forró és felhők takarják. Műszerezettség hiányában nem tudta mérni a légkör széndioxid-tartalmát. A megközelítés után a szonda 345,9 napos Nap körüli, heliocentrikus pályára állt.. Az aktív kapcsolatot 1963. január 3-ig, 87 millió kilométer távolságig sikerült tartani. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a csillagászati egység értékét.

Műszerezettsége

• Mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére.
• Vörös tartományban mérő spektrométer a felhőzet vizsgálatára.
• Háromtengelyű magnetométer a bolygóközi tér, a Vénusz mágneses terének mérésére.
• Ionozáló kamra és három Geiger–Müller-számláló a nagy energiájú sugárzások mérésére.
• Plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.
• Vizsgálta a mikrometeoritokat, a napszelet.

Érdekesség

A Mariner–2 volt az első, ember készítette űreszköz, ami a Vénusz közelségébe jutott, ott méréseket végzett és az adatokat továbbította a Földre.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Dr. Bitó János - Sinka József – Utak a kozmoszba - 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–2 témájú médiaállományokat.

• NASA-Jet Propulsion Laboratory Guide to Mariner 2
• Mariner–2. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
• Mariner-program. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
• Mariner-program. airandspace.si.edu. [2015. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
• Mariner–2. nasa.gov. [2014. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 21.)

Elődje: Mariner–1

Mariner-program 1962–1973

Utódja: Mariner–3