Mamadis
| Mamadis (Мамадыш) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 422190 | ||
| Körzethívószám | 85563 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 15 726 fő (2021) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 55° 42′ 58″, k. h. 51° 24′ 36″55.716000°N 51.410000°EKoordináták: é. sz. 55° 42′ 58″, k. h. 51° 24′ 36″55.716000°N 51.410000°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mamadis témájú médiaállományokat. | |||
_(1781).png)
Mamadis (oroszul: Мамадыш) város Oroszországban, Tatárföldön, a Mamadisi járás székhelye.
Népessége: 14 435 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése
[szerkesztés]A város a Vjatka alsó folyásának jobb partján helyezkedik el, az M7-es főút Kazany–Naberezsnije Cselni közötti szakasza mentén. Kazanytól 167 km-re keletre, Naberezsnije Cselnitől 87 km-re nyugatra fekszik. A legközelebbi vasútállomás 80 km-re délkeletre, Kukmorban van. A Mamadisi járás területe az elegyes (vegyes) erdők övében terül el.
Története
[szerkesztés]Egy középkori történészre hivatkozó, 1910-ben orosz szerzőtől megjelent könyv szerint a városnév egy volgai bolgár személy nevéből ered, aki az 1391-ben feldúlt Bulgar városból érkezett és telepedett le itt, a Vjatkába ömlő Osma folyó torkolatánál.
Miután 1552-ben az orosz sereg elfoglalta Kazanyt, a 16. század második felében megkezdődött az orosz települések kialakítása a Vjatka és a Káma alsó folyásán. A Mamadis szó orosz írott forrásokban a 16. század végétől jelenik meg. 1605-ben a térségben élőket elűzték, és a terület a szvijazsszki kolostoré lett. Hivatalosan 1613-ban alapították meg Troickoje-Mamadis néven a falut, mely 1764-ig (amikor II. Katalin rendelete az egyházat megfosztotta földbirtokaitól) a kolostor birtokaihoz tartozott. 1774-ben a Pugacsov-féle felkeléshez a helység lakosai is csatlakoztak, és a későbbi megtorló akció idején a falu leégett. 1781-ben Mamadis néven városi rangot kapott és ujezd székhelye lett. Ekkor épült a székesegyház is (1781–1783), melyet a szovjet korszakban, 1933-ban lebontottak,[2] valamint a városháza, a város legrégibb épülete (1785), mely az 1853-as nagy tűzvész után is fennmaradt. Mamadis 1920-ban kanton székhelye, 1931-ben a kantont felváltó járás székhelye lett.
1883-ban egy helyi kereskedő nagyobb szeszgyárat alapított, mely 1917-ig sikeresen működött. 1929-ben újból életre keltették, és ez lett a város legjelentősebb iparvállalata. Napjainkban is a tatárföldi gabonatermesztők jelentős felvásárlója. Márkás italokat bocsát ki, valamint melléktermékként száraz takarmányélesztőt állít elő.[3]
A mai M7-es autóút tatárföldi szakasza lényegében az ősi kereskedelmi és postaútra épült. Ez a Kazany–Mamadis–Jelabuga–Menzelinszk útvonal teremtett kapcsolatot a Kazanyi Kánság és az Urál között; Mamadisnál volt az átkelőhely a Vjatkán. A mai várostól 5 km-re délre 1976-ban adták át a folyó vasbeton közúti hídját, melyet a 2010-es években teljesen felújítottak.
Népessége
[szerkesztés]| Év | Népesség |
|---|---|
| 1920 | 5900 |
| 1926 | 2972 |
| 1939 | 7700 |
| 1959 | 9023 |
| 1970 | 9663 |
| 1979 | 10 326 |
| 1989 | 11 835 |
| 2002 | 13 509 |
| 2010 | 14 435 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ История храма (tatmitropolia.ru, hozzáférés: 2020-07-21)
- ↑ Мамадышский спиртзавод (mamadysh.info, hozzáférés: 2020-07-30)
Források
[szerkesztés]- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Мамадыш. In Татарская энциклопедия. (oroszul) Főszerk. M. H. Haszanov. (hely nélkül): Институт Татарской энциклопедии. 2002–2015. Hozzáférés: 2020. július 18.
- A járás és a város honlapja Archiválva 2020. november 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul, hozzáférés:2020-07-18)
- История г.Мамадыш и Мамадышского района (mamadysh.info, hozzáférés: 2020-07-20)
- Мамадыш (mojgorod.ru)
