Magyar Háborús Emlékérem
| Magyar Háborús Emlékérem | |||
| |||
| Adományozza Magyar Királyság | |||
| Típus |
| ||
| Indoklás | Az első világháborúban fegyveres frontszolgálatot teljesítők, és a hátországban a sebesültek és betegek érdekében végeztek munkát | ||
| Hadjárat | Első világháború | ||
| Státusz | nem adományozható | ||
| Statisztikák | |||
| Alapítás dátuma | 1929. május 26. | ||
| Viselési sorrend | |||
| Magasabb rangú kitüntetés | Tűzkereszt | ||
| Alacsonyabb rangú kitüntetés | 1. osztályú Tiszti Katonai Szolgálati Jel | ||
| Kapcsolatos |  | ||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Háborús Emlékérem témájú médiaállományokat. | |||
_BAR.svg){kind=small}
A Magyar Háborús Emlékérem alapítására 1929. május 26-án került sor, az alapszabályok november 14-ére készültek el, két nappal később meg is jelentek a Honvédségi Közlönyben, néhány héten belül pedig már az első adományozásokra is sor került. A külföldi igényjogosultak ügyének rendezése csak ezt követően történt meg.
Az elismerés története
[szerkesztés]A tényleges szolgálatban álló, kardokkal és sisakkal díszített emlékéremre jogosult katonák ügyét egységesen a saját csapatuk parancsnoksága terjesztette elő, mindenki másnak kérvényt kellett benyújtania a kitüntetés adományozásáért, természetesen az igényjogosultságot igazoló iratok, vagy ezek hiányában két hiteles tanú igazolásának mellékelésével.
Az emlékérmek előállítási és kezelési költségének egy részét a kitüntetettnek meg kellett térítenie, ez tisztek esetében 6 pengő volt, a legénység 3 pengőt, a hadiözvegyek és hadiárvák pedig csupán 2 pengőt voltak kötelesek befizetni a Vitézi Széknek. Kivételes esetekben ez alól a honvédelmi miniszter (a Vitézi Szék előterjesztésére) mentesíthette is a kitüntetettet. Mindenki más, beleértve a külföldi kérelmezőket is, a teljes összeg, azaz 15 pengő befizetése után kaphatták meg az emlékérmeket.
Kik voltak jogosultak az érmek egyes fokozataira? A kardos és sisakos emlékéremre mindazok, akik az első világháborúban 1918. október 30-ig bezáróan tényleges katonai szolgálatot teljesítettek, akár a harctéren, akár a hátországban szolgáltak. Folyamodhattak a kitüntetésért az egykori szövetséges államok katonái is.
Kard és sisak nélküli emlékéremért folyamodhattak mindazok, akik a világháború során a hadifoglyok, sebesültek és betegek érdekében végzett munkájukért Legfelsőbb kitüntetésben részesültek, vagy akiket a Vöröskereszt díszjelvényével vagy díszérmével tüntettek ki; a világháborúban hősi halált haltak vagy a háborúban szerzett sebesülésükben, betegségükben elhunytak hozzátartozói; a háború alatt állami szolgálatban állók; végül, kivételesen olyanok is, akik a háború utáni forradalmak alatt tanúsított helytállásukért arra méltónak találtattak. Az egykori szövetséges államok ezen pontoknak megfelelő polgárai szintén folyamodhattak a kard és sisak nélküli éremért.
Természetesen előfordulhatott olyan eset, amikor valaki a fenti pontok közül több alapján is mindkét emlékéremre jogosult lett volna, de a végrehajtási határozványok szerint ez esetben csak a kardos és sisakos emlékéremért folyamodhatott, mindkettő tehát egyetlen személynek nem volt adományozható.
Az elcsatolt területek magyar lakossága sajnálatos módon a kitüntetés első adományozásából kimaradt, az országok közötti politikai viszony ezt nem tette lehetővé. Számukra a visszacsatolásokat követően nyílt meg az út a háborús emlékérmek kérelmezését illetően.[1]
Az emlékérem viselését az 1947. évi IV. törvény szüntette meg.
Leírása
[szerkesztés]A Magyar Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal
[szerkesztés]Az érem 37 mm átmérőjű tombakból készült ezüstpatinázott kivitelű. Előoldalán Hazánk Anjou-kori (gótikus) címere látható a magyar Szent Koronával díszítve. A pajzs alatt két keresztbe fektetett Szent István-korabeli kard látható. Balról babérágból, jobbról cserfalombból álló koszorú övezi. Hátoldalán katonai acélsisak, alatta 1914-1918 évszámok. Külső felső körívében a PRO DEO ET PATRIA /ISTENÉRT ÉS A HAZÁÉRT/ felirat, az alsó íven szalaggal összefogott pálmaág. A szalaghoz oldalt fűzhető tartószemmel és egy karika közbeiktatásával kapcsolódik.
Szalagja 5 mm fehér, 5 mm piros hosszanti sávval díszített selyem szalag, amin a sávok által közrezárt rész zöld-fehér keresztcsíkozású. Alakja háromszögre hajtogatott, és a bal mellen viselendő.
A Magyar Háborús Emlékérem kardok és sisak nélkül
[szerkesztés]Az érem 37 mm átmérőjű ezüstpatinázott tombakból készült. Előlapján Magyarország gótikus jellegű címere, de nincsenek alatta kardok. Balról babérágból, jobbról cserfalombból álló koszorú övezi a címerpajzsot. Hátoldalán a sima középrészben 1914-1918 évszámok, felső ívben PRO DEO ET PATRIA /ISTENÉRT ÉS A HAZÁÉRT/ felirat, az alsó ívben szalaggal összefogott pálmaágak. A szalaghoz oldalt fűzhető tartószemmel és egy karika közbeiktatásával kapcsolódik.
Szalagja mindkét szélétől 3 mm fehér, 5 mm piros, 3 mm fehér, 5 mm zöld hosszanti sávval díszített, háromszögletűre hajtogatott alakú. A bal mellen viselendő.[2]
Kitüntetettjeinek listája
[szerkesztés]
Lásd még: A Magyar Háborús Emlékérem kitüntetettjei (kategórialap)Források
[szerkesztés]- ↑ Magyar Háborús Emlékérem. militiahungarorum.roncskutatas.hu, 2009. augusztus 3. [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
- ↑ Magyar Háborús Emlékérem. kituntetes.webnode.hu. (Hozzáférés: 2015. május 13.)
További információk
[szerkesztés]- Gyurákovics Norbert: Az érdem elismeréséül… (magyar nyelven), 2004. november 26. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
- Horthy Miklós kitüntetései (magyar nyelven). vitezirend.co.hu. (Hozzáférés: 2010. május 9.)
- THE FIRE CROSS (also called the Frontline Fighters Cross) (angol nyelven). Hendrik Meersschaert Hendrik's Medal Corner. [2010. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 13.)
Ajánlott irodalom
[szerkesztés]- Makai Ágnes, Héri Vera. Kereszt, Érem, Csillag – Kitüntetések a magyar történelemben [archivált változat]. Helikon Kiadó (2002). ISBN 9789632087580. Hozzáférés ideje: 2015. május 11. [archiválás ideje: 2010. január 2.]
- Fekete Ferenc, Baum Attila. A Magyar Királyság kitüntetései 1920-1945 [archivált változat]. Hermanos Kiadó (2010). ISBN 978-963-88959-0-5. Hozzáférés ideje: 2015. május 11. [archiválás ideje: 2010. december 8.]