Mackenziaena leachii
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Mackenziaena leachii (Such, 1825) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mackenziaena leachii témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mackenziaena leachii témájú kategóriát. |
A Mackenziaena leachii a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt George Such brit ornitológus írta le 1825-ben, a Thamnophilus nembe Thamnophilus leachii néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerika keleti részén, Argentína, Brazília és Paraguay területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, síkvidéki- és hegyi esőerdők, valamint cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 25–26 centiméter, testtömege 58–62 gramm.[3]
Életmódja[szerkesztés]
Nagyobb rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik, de fogyaszt csigákat is.[3]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
