Műegyetemi lőtértűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Műegyetemi lőtértűz
Budapest Muszaki Egyetem K epulet fobejarat.jpg
Műegyetemi lőtértűz (Magyarország)
Műegyetemi lőtértűz
Műegyetemi lőtértűz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 53″, k. h. 19° 03′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 53″, k. h. 19° 03′ 18″

A műegyetemi lőtértűz egy tragédiával végződő tűzeset volt 2006-ban, Budapesten.

2006. augusztus 8-án este 21 óra után kigyulladt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületének (az úgynevezett K épület) mínusz második szintjén található lőtér. A tűz oltásában a helyszínen 130 tűzoltó vett részt, a mentési munkálatok közben három tűzoltó életét vesztette, hét tűzoltó füstmérgezést szenvedett.[1][2][3]

A tűzeset körülményei[szerkesztés]

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi épületének „labirintusszerű” alagsorában található egykori lőtér egy 8×23 méter nagyságú (mintegy 150 m² alapterületű) teremben kapott helyet. A lőtér hátsó falánál golyófogó falként gumiabroncsok voltak felhalmozva, amelyeket homokkal és forgáccsal töltöttek meg. A helyiségben nagy mennyiségű lőszert, a lőtér előtti folyosón asztalokat, székeket, bútorokat és egyéb tárgyakat tároltak.

A lőtéren 2006. augusztus 8-án késő este 4 fő tartózkodott. 21 óra után észlelték, hogy a golyófogó falból füst tör fel. A tüzet porral oltó készülékkel próbálták eloltani, de a tűzfészekhez nem fértek hozzá.

A kiérkező tűzoltóknak a pince nagyságáról és beosztásáról nem volt ismeretük.

A mentési munkálatok[szerkesztés]

21.13-kor értesítették a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságot, hogy „vészhelyzet van, a lőtéren hátul kigyulladt a lőszerfogó fal”. A tűzoltóság ekkor mindössze két járművel, tízfős tűzoltó személyzettel indult a helyszínre. A riasztási adatlapra „egyéb, általános” minősítés került, a riasztás I. fokozatú volt. „A tűzeset egy átlagos tűzesetnek indult. Semmi nem utalt arra, hogy az esemény szerencsétlenséghez vezethet.”[4]

Az első tűzoltórajok vonulása közben a segélyhívást az egyetemi épületben tartózkodók megismételték 21.16-kor. A hírközpontban csak ekkor értesültek a bejelentőtől arról, hogy a tűzfészek a mínusz második szinten található, ahol gumi és fa ég. A kárhelyszínre vonuló tűzoltókat erről nem értesítették. A bejelentő még ekkor sem közölte, hogy mekkora a helyiség mérete, ott van-e valaki életveszélyben, illetve van-e robbanásveszély.

Az első raj (XI/2) 21.22-kor érkezett a helyszínre. Az alagsori lőteret egy vasajtó zárta, így annak előtérébe füst csak kis mértékben jelent meg. („Mindannyiunkon ott volt a légző, csak a nyakunkban.”) Ekkor még jó látási körülmények között végezték a felderítést és alapvezetékszerelést. Rádión tájékoztatták a még vonuló második egységet (XI/1) a pontos helyszínről, akik 3 perccel később érkeztek az egyetemhez. Ők már Revitoxot (palackra kapcsolható második, kimentő légzőálarcot) használva haladtak a káreset helyszínére.

21.25-kor a Hírközpont – nyugtázva a kiérkező rajok jelzését – II. riasztási fokozatot rendelt el, ezt egy perccel később megerősítették. A Hírközpontban 21.31-kor észlelik, hogy meghibásodott az ERIR-rendszer (a riasztási rendszer), így az újabb egységeket – csoportos riasztás helyett – egyesével kénytelenek riasztani. Az újabb egységek riasztása így 6-7 perces késedelmet szenvedett. A rendszer meghibásodása miatt a kárhelyszínről a hírközpontba érkező, gyakorta hiányos visszajelzések nyugtázása több esetben nem történt meg, a hírközpont a „kialakult helyzetet nem volt képes követni”.

A koordinációs zavart mutatja, hogy a rendőrséget 21.34-kor, egy percen belül kétszer is, egymástól függetlenül értesítik. A visszajelzések rögzítését (naplózását) – a riasztási rendszer meghibásodása után – hiányosan végezték.

A második raj egyik tagjának légzőkészüléke jelzett, így társával együtt elindult a földszint felé. Útközben eltévedtek, őket az első raj egyik tagja vezette ki. Ekkor már a sűrű füstben a tűzoltók semmit nem láttak, csak tapintással, a kifektetett tömlő segítségével tudtak tájékozódni.

21.36-kor érkezett meg a második egység. A kiérkező rajparancsnok két perccel később – rövid tájékozódás után – átvette a tűzoltás vezetését. Az átadás-átvételt ugyanakkor nem elég körültekintően végezték, „melynek következtében lényeges információvesztés történt”, ráadásul téves információt kapott a tűzoltásvezető az irányítási ponttól. Nem felelt meg a valóságnak az a tájékoztatás, mely szerint „két személyt revitoxszal kihoztak” A Roham 2 tagjai tévesen hitték azt, hogy odalent valaki életveszélyben van.

A tűzoltásvezető hőkamerával megkezdte a tűzfészek felderítését, megközelítését, majd ventilátort, újabb fecskendőket, légzőbázist kért a helyszínre. A szűk helyiségbe 6 társával – a munkavégzésben egymást akadályozva – hatolt be, ahol 21.56-kor érte el a tűzfészket. Négy perccel később jelzi, hogy Revitoxra van szükség, „mert nem találnak ki a fiúk”. Ezt követően a tűzoltásvezető levegője is elfogyott, maga is mentésre szorult. „A felderítés, behatolás és a beavatkozás során a tűzoltásvezető által vélt biztonságos visszavonuláshoz szükséges idő és a felhasznált levegőmennyiség nem volt elegendő, mert a pánikhelyzet fokozott fizikai és pszichikai igénybevétellel jár, amely kiemelt mértékű levegőfogyáshoz vezetett, ezért az állomány „időhátrányba” került.”

A helyzet tovább súlyosbodott, 21.59-kor a rögzített rádiós forgalmazás szerint „több tűzoltó bajba jutott” – köztük a tűzoltásvezető. Az irányítási pont feladatait ellátó személy (hatáskörét túllépve[5]) 22.07-kor – a tűz keletkezése utáni első óra végén – III. fokozatra emelte a riasztást. Ez az intézkedés „elsősorban a bent rekedt tűzoltók kimentéséhez szükséges erők-eszközök megerősítésére irányult.” Ekkor a Hírközpont – késlekedés nélkül – újabb rajokat vezényelt a kárhelyre. Ezalatt a rádiós kapcsolattartás egyetlen csatornán keresztül zajlott, tartalék csatornát nem használtak, így többször is előfordultak „egymásra forgalmazások”. Később a tűzoltásvezető kérésére újabb rajokat riasztottak, néhány perccel később – 22.28-kor – a riasztást V. fokozatra emelte, mivel „a helyszínen több tűzoltó füstmérgezést szenvedett, a helyszínt […] 100 százalékosan megközelíteni még nem lehet, […] elsősorban teljes [értsd: 6 fős fecskendős] rajokat kérek a helyszínre”. Ennek ellenére 4 tűzőrségtől is 4 fős egységet küldtek a helyszínre.

A helyszínre 22.30-kor kiérkező FTP tűzoltási, mentési és katasztrófavédelmi főosztályvezető (Kun 50) 22.38-kor átvette a tűzoltás vezetését.

Az V. fokozat alatt egyidőben 78 fős tűzoltó személyzet 15 gépjárműfecskendővel, valamint további 29 fő 14 különleges szerrel tartózkodott a kárhelyen.

Tűzoltó rajok[szerkesztés]

Tűzoltó rajok a riasztás sorrendjében:

egység neve fokozat létszám (tagjai) feladat
XI/1 I. 6 fő (parancsnok: XI/24)
XI/2 I. 4 fő (parancsnok: XI/26)
IX/1 II. 6 fő
IX/Doktor II. 3 fő
Roham2 II. 6 fő
TCS2 II. 3 fő (TCS2/30, TCS2/32, TCS2/38)
VIII/2 II. 4 fő
FTP Vizsgáló II. 2 fő
Kamera II. 2 fő
III/1 III. 6 fő
III/Mentő III. ?
V/1 III. 6 fő

Vizsgálati jelentések, összegzések[szerkesztés]

A mentésben a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság 29 tűzoltóautója[6] és 130 tűzoltója, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság 14 munkatársa vett részt. Az Országos Mentőszolgálat 20 fővel 7 mentőautót küldtek a helyszínre, a balesetben megsérült tűzoltók ellátására. A rendőrségtől a helyszín biztosítását és a nyomozás megkezdését 15 fő végezte.[1]

A vizsgálat során megállapították:

  • „A Kőbányai Tűzőrségen lévő híradó-ügyeletes szakmailag nem volt tájékozott. Amikor a Somkuti-féle habfolyatót kérte a Hírközpont a helyszínre, több mint 10 percig nem tudták, hogy milyen szakfelszerelésről beszélnek.”[1]
  • A szolgálatot teljesítők gyakorlatlansága érezhető volt.[1]
  • Az információközlés jelentős része a szabályzattal ellentétes módon, mobiltelefonon keresztül zajlott.[1]
  • A hírközpont tevékenységét jelentős módon zavarta a sajtó rendszeres érdeklődése.[1]
A Bizottság tagjainak véleményével egyetértve a kárhelyszíni bonyolult körülmények, a felsorolt hiányosságok önmagukban nem vezettek volna a sérülések és halálesetek bekövetkezéséhez, azonban az elkövetett szabálytalanságok, a vezetésirányítás hiányosságai oksági láncolata és egymásra hatása egyértelműen negatív irányba befolyásolta a rendkívül kedvezőtlen kárhelyszínen kialakult folyamatokat.
– Vizsgálati jelentés a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2006. augusztus 8-án keletkezett tűzesetről (2006),
Fővárosi tűzoltóság, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
A helyszín adottságaiból következően a bajbajutottak mentése megoldhatatlan feladat elé állította a helyszínen tartózkodó többi tűzoltót. A mentés során egy-egy személy mentéséhez 4-5 tűzoltóra volt szükség. A kiemelkedően erős lelki teher és fizikai igénybevétel miatt a mentésben résztvevők egy-két személy mentésében tudtak aktívan részt venni. Ezt súlyosbította még a megközelítési útvonal szűkössége, amely miatt késedelmet szenvedett az egymást követő mentőrajok munkája. A tűzoltást hagyományos módon eredményesnek, vagy gyorsnak értékelni ez esetben nehéz lenne.
– A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság hivatalos vizsgálati összegzése

Hősi halottak[szerkesztés]

Tűzoltás közben életét vesztette Horváth Ákos tűzoltó őrmester, Pintér Gábor tűzoltó hadnagy és Reppman Károly tűzoltó törzsőrmester.[7][8] Dr. Tatár Attila tűzoltó altábornagy, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója javaslatára Dr. Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter a tragédia 3 áldozatát hősi halottá nyilvánította, Horváth Ákost és Reppman Károlyt posztumusz tűzoltó hadnaggyá, Pintér Gábort posztumusz tűzoltó főhadnaggyá léptette elő.[8][9]

Horváth Ákos (Budapest, 1982. február 17. – Budapest, 2006. augusztus 8.) tűzoltó őrmester, posztumusz tűzoltó hadnagy, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Speciális Mentési Parancsnokság beosztott tűzoltója, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dél-budai Tűzoltási, Mentési Parancsnokság Csepeli Tűzőrsége hivatásos állományába 2005. február 16-án vették fel beosztott tűzoltói munkakörbe. Rövid tűzoltói pályafutása alatt kiemelkedő hivatástudattal és bátorsággal végezte szolgálati feladatait. Elöljárói erőfeszítéseit, rátermettségét elismerve 2006. július 1-jén a legveszélyesebb feladatokat ellátó szervezeti egység, a Speciális Mentési Parancsnokság rohamszolgálatának állományába helyezték át. A lőtéren keletkezett tűz felderítésében elsőként vett részt.[8]

Pintér Gábor (Budapest, 1975. június 13. – Budapest, 2006. augusztus 8.) tűzoltó hadnagy, posztumusz tűzoltó főhadnagy, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Speciális Mentési Parancsnokság rohamparancsnoka, a tűzoltóság hivatásos állományába 1995. november 1-jén került. Hivatásos tűzoltói szolgálatát beosztott tűzoltóként kezdte, majd gépkocsivezetői feladatokat látott el. Kiemelkedő szakmai munkája, rátermettsége alapján 2001. május 1-jén rohamparancsnok-helyettesi, majd tanulmányai befejezésével 2005. október 1-jén rohamparancsnoki beosztásba osztották. Szolgálati feladatait kiemelkedő szorgalommal végezte, rohamparancsnokként a legveszélyesebb tűz- és káresetek felszámolásában irányította beosztottai munkáját.[8]

Reppman Károly (Székesfehérvár, 1982. március 19. – Budapest, 2006. augusztus 8.) tűzoltó törzsőrmester, posztumusz hadnagy, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dél-budai Tűzoltási, Mentési Parancsnokság Újbudai Tűzőrségének beosztott tűzoltója, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság III. kerületi parancsnoksága állományába 2002. szeptember 16-án vették fel beosztott tűzoltói munkakörbe, majd 2002. december 16-án kérelmére a XI. kerületi parancsnokság állományába helyezték át, ahol rövid szolgálati ideje alatt feladatait kiemelkedő igyekezettel, rátermettséggel végezte, amelyet elöljárói több ízben elismertek.[8]

Vizsgálat[szerkesztés]

A tragédiát követő bizottsági vizsgálat során 41 főt hallgattak ki.[1]

A vizsgálat során megállapították, hogy „a kárhelyszíni bonyolult körülmények, a felsorolt hiányosságok önmagukban nem vezettek volna a sérülések és halálesetek bekövetkezéséhez, azonban az elkövetett szabálytalanságok, a vezetés–irányítás hiányosságai oksági láncolata és egymásra hatása egyértelműen negatív irányba befolyásolta a rendkívül kedvezőtlen kárhelyszínen kialakult folyamatokat.”

Emléke[szerkesztés]

A Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébánia 2007-ben Szent Flórián-szobrot állíttatott az észak-budai tűzoltási és mentési parancsnokság Kosciuszkó Tádé utcai laktanyájának udvarán a szolgálatteljesítés közben életüket vesztett tűzoltók emlékére, a műegyetemi lőtértűz hősi halottaira is emlékezve.[10][11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g Vizsgálati jelentés a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2006. augusztus 8-án keletkezett tűzesetről (2006), Fővárosi tűzoltóság, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Archiválva 2009. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben – Lánglovagok.hu
  2. Jelentés a műegyetemi tragédiáról, Lánglovagok.hu Archiválva 2008. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006. szeptember 14.
  3. Tűz az egyetemi lőtéren – Három tűzoltó meghalt, Index.hu, 2006. augusztus 9.
  4. A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság hivatalos vizsgálati összegzése (A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság engedélyét az oldal szabad felhasználására lásd itt!)
  5. 1/2003. (I.09.) BM rendelet
  6. A korabeli híradások kezdetben 25 tűzoltóautóról számoltak be.
  7. A BME kigyulladt lőterének oltása során hősi halált halt tűzoltók életrajza, Lánglovagok.hu Archiválva 2009. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006. augusztus 9.
  8. a b c d e Nekrológ, TűzoltóságBp.hu Archiválva 2008. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006. augusztus (A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság engedélyét az oldal szabad felhasználására lásd itt!)
  9. Hősi halottakká nyilvánítják a tűzeset során elhunyt három fővárosi tűzoltót, Lánglovagok.hu Archiválva 2009. február 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006. augusztus 9.
  10. Erdő Péter bíboros felavatta Szent Flórián szobrát (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2007. május 2. (Hozzáférés: 2020. május 23.)
  11. Szent Flórián-szobor (magyar nyelven). Köztérkép. (Hozzáférés: 2020. május 23.)

További információk[szerkesztés]