Szerkesztő:CsGábor/Fővárosi Tűzoltóparancsnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság engedélye[szerkesztés]

Tisztelt Cséplő Gábor Úr!

Az Ön által kért http://www.tuzoltosagbp.hu/reszlet/hirek/nekrolog.htm címen feltöltött anyagok forrás megjelölésével történő átvételéhez a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság hozzájárul. Szükségesnek véljük és kérjük a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság mellékletben szereplő hivatalos vizsgálati összegzését is megjelentetni.

Üdvözlettel:
Jekelfalussy Tibor ov.
Fővárosi Tűzoltóparancsnokság
Kommunikációs és Jogi Főosztály

A honlap tartalma[szerkesztés]

100px 100px 100px
Horváth Ákos Pintér Gábor Reppman Károly
tűzoltó hadnagy tűzoltó főhadnagy tűzoltó hadnagy
Horváth Ákos tű. hadnagy Pintér Gábor tű. főhadnagy Reppman Károly tű. hadnagy
(Budapest, 1982. február 17.) a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Speciális Mentési Parancsokság beosztott tűzoltója. (Budapest, 1975. június 13.) a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Speciális Mentési Parancsokság rohamparancsoka. (Székesfehérvár, 1982. március 19.) a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dél-budai Tűzoltási, Mentési Parancsnokság Újbudai Tűzőrségének beosztott tűzoltója.
A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Dél-budai Tűzoltási, Mentési Parancsnokság Csepeli Tűzőrsége hivatásos állományába 2005. február 16-án került felvételre beosztott tűzoltói munkakörbe. Rövid tűzoltói pályafutása alatt kiemelkedő hivatástudattal és bátorsággal végezte szolgálati feladatait. Elöljárói erőfeszítéseit, rátermettségét elismerve 2006. július 01-jén a legveszélyesebb feladatokat ellátó szervezeti egység, a Speciális Mentési Parancsnokság rohamszolgálatának állományába helyezték át. A lőtéren keletkezett tűz felderítésében elsőként vett részt, ahol parancsnokával és egyik társával eközben életét vesztette. A tűzoltóság hivatásos állományába 1995. november 01-jén került. Hivatásos tűzoltói szolgálatát beosztott tűzoltóként kezdte, majd gépkocsivezetői feladatokat látott el. Kiemelkedő szakmai munkája, rátermettsége alapján 2001. május 01-jén rohamparancsnok-helyettesi, majd tanulmányai befejezésével 2005. október 01-jén rohamparancsnoki beosztásba került. Szolgálati feladatait kiemelkedő szorgalommal végezte, mint rohamparancsok a legveszélyesebb tűz- és káresetek felszámolásában irányította beosztottai munkáját. Személyes bátorságával példát adott beosztottainak, ezen tűzeset során is elsők között hatolt be az igen veszélyes kárhelyre, ahol feladatai ellátása közben életét vesztette. 2002. szeptember 16-án került felvételre a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság III. kerületi parancsoksága állományába beosztott tűzoltói munkakörbe, majd 2002. december 16-i hatállyal kérelmére a XI. kerületi parancsokság állományába került áthelyezésre. Nevezett rövid szolgálati ideje alatt feladatait kiemelkedő igyekezettel, rátermettséggel végezte, melyet elöljárói több ízben elismertek. A számára előírt képesítési követelményt teljesítette, tanulmányait kiemelkedő színvonalon végezte. A lőtéren keletkezett tűz felderítésében elsőként vett részt, ahol a rohamparancsnokkal és egyik társával eközben életét vesztette.
Dr. Lamperth Mónika Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter Horváth Ákos tűzoltó őrmestert hősi halottá nyilvánította és poszthumusz tűzoltó hadnaggyá nevezte ki. Dr. Lamperth Mónika Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter Pintér Gábor tűzoltó hadnagyot hősi halottá nyilvánította és poszthumusz tűzoltó főhadnaggyá nevezte ki. Dr. Lamperth Mónika Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter Reppman Károly tűzoltó törzsőrmestert hősi halottá nyilvánította és poszthumusz tűzoltó hadnaggyá nevezte ki.
Forrás: http://www.tuzoltosagbp.hu/reszlet/hirek/nekrolog.htm

Mellékelt dokumentum[szerkesztés]

8. Összegzés

A tűzeset egy átlagos tűzesetnek indult. Semmi nem utalt arra, hogy az esemény szerencsétlenséghez vezethet.

A tűzeset helyszíne egy olyan pincerendszerben kialakított mérsékelt szellőzésű, bonyolult megközelítésű helyiség volt. A lőtér megközelítése során a beavatkozók többször megfordultak a saját tengelyük körül. A sűrű füst tovább fokozta a tájékozódási bizonytalanságot, és a helyiség a berendezési tárgyaival együtt a terület leküzdhetetlen labirintussá vált a lőtéren tartózkodók számára.

A lőfal kialakítása során a lövések csillapítására személygépkocsi gumiköpenyeket fektettek egymásra öt sorban. Az oxigénhiányos égés következtében az egyébként is igen nagy koromfejődéssel égő gumikból jelentős mennyiségű mérgező gáz keletkezett. A helyiség kialakításából adódóan a hő és füst elvezetést csak igen korlátozottan lehetett megoldani. A keletkezett füstöt, és hőt gyakorlatilag csak az oltás után lehetett hatékonyan eltávolítani.

A beavatkozás során a második sugarat C tömlőkkel szerelték meg. A zsúfolt helyiségben a kigurított tömlők azonban elakadtak, amit a nulla látótávolság miatt úgy értelmeztek a beavatkozók, hogy az előrehaladásuk miatt van szükségük további tömlőkre. A berendezési tárgyak miatt a tömlő kigurítások nem sikerültek, elakadtak a lőállásokban. A felhalmozódott tömlő — miután vizet adtak a sugárra — megtekeredett, és hurkot alkotott. A helyszíni rekonstrukció során a jelenséget reprodukálni lehetett. A félig kigurított tömlők esetében a víznyomás hatására a hurok létre jött. Feltételezhető, hogy az esemény során hasonló helyzet állt elő.

A helyszíni rekonstrukciója során kifektetett tömlőkön keletkezett hurok.

A lőtéren a tragédia idején hét személy tartózkodott. A tűzoltásvezető a légzőkészülékek jelzősípjának megszólalásakor a helyiség azonnali elhagyására adott utasítást. A szokásos és bevált gyakorlat szerint a vízzel teli tömlőt követve indultak kifelé. A tapintással tájékozódó tűzoltókat a hurkot vetett tömlő azonban megtévesztette, és többször a kiindulási ponthoz vezette vissza őket. Érezték, hogy csapdába kerültek, és végül, az egyre reménytelenebb helyzetben pánik alakult ki. Az életösztön felülkerekedett a józan észen. A továbbhaladás során a lőállások közötti szűk átjáró azt a képzetet keltette többükben, hogy kiértek a helyiségből és a lőállásokba fordultak, ami miatt végleg eltévedtek.

A helyszín adottságaiból következően a bajbajutottak mentése megoldhatatlan feladat elé állította a helyszínen tartózkodó többi tűzoltót. A mentés során egy-egy személy mentéséhez 4-5 tűzoltóra volt szükség. A kiemelkedően erős lelki teher és fizikai igénybevétel miatt a mentésben résztvevők egy-két személy mentésében tudtak aktívan részt venni. Ezt súlyosbította még a megközelítési útvonal szűkössége, amely miatt késedelmet szenvedett az egymást követő mentőrajok munkája. A tűzoltást hagyományos módon eredményesnek, vagy gyorsnak értékelni ez esetben nehéz lenne. A tűz a lőtér 7-8%-át érintette közvetlenül, míg a helyiséget ért többi károsodás másodlagos kárnak tekinthető.

Az épületkomplexumról Tűzoltási Terv nem készült, jelentősége nem indokolta, másrészt a lőterekre vonatkozó jogszabályok ezt nem követelik meg. A lefolytatott vizsgálatok során megállapításra került, hogy a beavatkozás egyes hibái nem hozhatók ok-okozati összefüggésbe a tragédia kialakulásával.