Mérethozadék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mérethozadék (skálahozadék, volumenhozadék, gyakran egyszerűen hozadék) a közgazdaságtanban egy vállalat vagy iparág technológiáját jellemző fogalom. Kissé pontatlanul fogalmazva, növekvő mérethozadékról beszélünk, ha a termelés során felhasznált összes tényező mennyiségének valamilyen mértékű megemelésével a kibocsátás még nagyobb mértékben növelhető; állandó hozadékról, ha a kibocsátás éppen annyira nő, mint a tényezőmennyiségek; és csökkenő hozadékról, ha a kibocsátás emelkedése a tényezőkénél kisebb mértékű.

Definíciók[szerkesztés]

Globális mérethozadék[szerkesztés]

Ha f a vállalat (vagy iparág) termelési függvénye, akkor globálisan növekvő mérethozadékról beszélünk, ha bármely inputmennyiség-kombinációra és pozitív t valós számra

Állandó a globális mérethozadék, ha

és csökkenő, ha

Lokális mérethozadék[szerkesztés]

Előfordulhat, hogy nem értelmezhető globális mérethozadék, mert különböző tényezőmennyiségekre és t értékekre más és más lenne az egyenlőtlenség iránya. Ilyenkor célszerű definiálni a lokális mérethozadékot, ami nem az egész technológiára, hanem egy konkrét inputmennyiség-kombinációra és 1-hez „nagyon közeli” t értékre van értelmezve. A következő kifejezést skálarugalmasságnak nevezzük:

Azt mondjuk, hogy a tényezőkombinációhoz tartozó lokális mérethozadék növekvő (vagyis méretgazdaságosság áll fenn), ha a skálarugalmasság nagyobb, mint 1; állandó, ha e = 1; és csökkenő (tehát méretgazdaságtalanság érvényesül), ha e < 1.

Okok[szerkesztés]

A növekvő hozadék okai[szerkesztés]

Az állandó hozadék okai[szerkesztés]

A csökkenő hozadék okai[szerkesztés]

Következmények[szerkesztés]