Lukácsy Kristóf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lukácsy Kristóf
Született 1804. március 30.
Bethlen
Elhunyt 1876. október 24. (72 évesen)
Szamosújvár
Foglalkozása pap,
egyházi író,
történetíró,
armenológus

Lukácsy Kristóf, (Bethlen, (Szolnok-Doboka vármegye), 1804. március 30.Szamosújvár, 1876. október 24. ) katolikus pap, egyházi és történetíró, armenológus.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai és bölcsészeti tanulmányait Szamosújvárt és Gyulafehérvárt, a teológiát pedig a bécsi egyetemen végezte. 1826-ban Bécsben örmény katolikus pappá szentelték, ezt követően 1837-ig Szamosújvárt mint segédlelkész működött. 1837-1853-ig gyulafehérvári papneveldei tanár. 1853 és 1856 között ugyanott gimnáziumi igazgató tanár volt. 1856-1876 között mint szamosújvári örmény katolikus plébános és főesperes működött. 40 000 forint vagyonát az általa alapított és Világosító szent Gergelyről nevezett örmény katolikus fiúárvaháznak hagyományozta. Az örmény-magyar nyelvrokonság szószólójaként írott A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei című munkáját a Magyar Tudományos Akadémia elismeréssel jutalmazta.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]