Ludwig Folliot de Crenneville
| Ludwig Folliot de Crenneville | |
 | |
| Erdély kormányzója | |
| Hivatali idő 1861. november 26. – 1867. április 2. | |
| Előd | Mikó Imre |
| Utód | Péchy Manó |
| Születési név | Franz Maria Johann Folliot de Crenneville-Poutet |
| Született | 1815. március 22.[1] Sopron[2] |
| Elhunyt | 1888. június 22. (73 évesen)[1] Gmunden[3] |
| Sírhely | Altmünster cemetery |
| Szülei | Viktoria, Baronesse Poutet Louis Charles Folliot de Crenneville |
| Házastársa | Bánffy Katalin |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | |
| Díjak | Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1859. december 2.) |
Gróf Ludwig Folliot de Crenneville, teljes nevén Franz Maria Johann Folliot de Crenneville-Poutet, magyarosan Ferenc de Crenneville (Sopron, 1815. március 22. – Gmunden, 1888. június 22.) osztrák tábornok, Erdély kormányzója.
Élete
[szerkesztés]Kiképeztetését a velencei tengerészeti intézetben nyerte, és 1831-ben az osztrák seregben hadnagy lett. Ettől kezdve gyorsan emelkedett a katonai rangfokozaton. 1848 -ban ezredes és a császár szárnysegéde lett. 1849-ben mint egy gránátos zászlóalj vezére, a szárd-piemontiak és Garibaldi ellen harcolt. 1850-ben tábornokká, majd dandárnokká léptették elő, és mint ilyen több éven át volt parancsnoka az Itáliában állomásozó osztrák csapatoknak. 1857-től altábornagy, azután erdélyi és horvátországi hadosztályparancsnok volt. Részt vett továbbá az 1859. évi szárd háborúban.
A háború után titkos tanácsos, a hadsereg főparancsnokságának elnöke, a császár első szárnysegéde, s mint ilyen a központi iroda főnöke és személyes ügyekben előadója lett. Az 1860-as évek elején meglehetős befolyást gyakorolt az udvarban, egészen az alkotmányos éra kezdetéig. 1867-ben I. Ferenc József főkamarássá nevezte ki. Amikor 1867 után civil ruhában beutazta Olaszországot, ahol évekkel azelőtt szigorú uralmat vitt, Livornóban merényletet intéztek élete ellen. A gyilkos azonban nem Folliot-t, hanem annak kísérőjét, az osztrák konzult sebesítette meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Folliot, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. július 28.
.svg){kind=small}