Ludovico Antonio Muratori

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludovico Antonio Muratori
Ludovico Antonio Muratori.png
Született 1672. október 21.[1][2][3][4]
Vignola
Elhunyt 1750. január 23. (77 évesen)[1][2][3][4]
Modena[5]
Foglalkozása
Kitüntetései Royal Society tagja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludovico Antonio Muratori témájú médiaállományokat.

Ludovico Antonio Muratori (1672. október 21. – 1750. január 23.) olasz történész, pap, író, numizmatikus és könyvtáros. Korának vezető tudósa, és az általa felfedezett Muratori-töredék névadója, ami a legkorábbi ismert listája az újszövetségi könyveknek. Kiemelkedett a 18. századi olasz értelmiségiek közül a tudás minden szintjéhez való elköteleződésével. Őt tartják az olasz történetírás atyjának. Pappá lett 1688-ban és 1695-ben a milanói Ambrosiana-könyvtár őrének nevezték ki. 1700-ban Modenába hivták meg a hercegi könyvtár és levéltár igazgatójának. Összes művei Arezzóban (1767-80, 36 köt.) és Velencében (1790-1810, 48 köt.) jelentek meg, életrajzát megírta unokája (Velence, 1756).

További információk[szerkesztés]

A katolikus Aufklärung itáliai történet központi alakja volt Ő. Erre bizonyságul szolgál a 20. század második felének tudományos munkái, melyek a tudós munkásságának újfajta megközelítését tették lehetővé. 1972-ben Modenában volt egy konferencia, melynek anyaga egy háromkötetes művben látott napvilágot. Ebben az értekezésben Muratori munkáját három alapvető tematika köré csoportosítja:

  • történettudományi munkái
  • kultúrtörténeti jelentősége
  • Itáliában és Európában kifejtett hatása.

A Muratori-féle "ingeniorum moderatio" és később a "regolata devozione", az ún. racionalista kereszténység az Aufklärung első nemzedéke, mely a Habsburg területeken, ill. Európában elterjedve készítette elő az utat a század hetvenes évei, az érettebb korszak számára, melyet a felvilágosult katolicizmus fogalommal szokás jelölni.

Eszmerendszerének alappillérei[szerkesztés]

  • TÖRTÉNETI KRITIKA - Muratori tudományos igénnyel nyúlt a középkori forrásokhoz, és Ő volt az első olasz, aki a mai értelembe vett történeti kritika módszereit alkalmazta. Szerinte a kritika legyen tárgyilagos, kiegyensúlyozott, független és alázattal teli. "Ha valami ellentmond az igazságnak, azt nem lehet megtűrni, még akkor sem, ha az szt. Ágostontól származik: bár Ágoston az egyik legnagyobb az egyházatyák közül, az igazságot jobban kell nála is tisztelni."
  • EGYHÁZZAL KAPCSOLATOS KRITIKA - Szerinte szükség van a vallás dolgainak felülvizsgálatára, hogy kiszűrhető legyenek a "hibák és csalások", a "kitalált csodás jelenségek" és "a bizonytalan apokrif szövegek", mindezen hibákba jeles írók is beleeshettek. Tevékenységének fókuszában a hagiográfia állt. Ezeket a hibákat egyenesen szemétnek tartotta, amit el kell takarítani. Alapelve: minden hitbeli cselekedet, minden vallási állítás dogmára kell, hogy épüljön. A legnagyobb vitát kiváltott terület a Mária-tisztelet és a vallási ünnepek száma volt.
  • A BABONÁK ELLENI KÜZDELEM és a "MEGREGULÁZOTT VALLÁS" IGÉNYE - Muratori kutatta a népi vallásosság formáit, különösen is a babonákat és a vallási eltévelyedéseket. Szerinte a pestis terjedése különösen is táptalaja volt a vallási hiedelmek kialakulásának. Főbb témái: hamis relikviák, a boszorkánykodás, és a kitalált szentek témája. Szerinte a nép nagyfokú vallási tudatlansága és papok képzetlensége volt ennek az oka. Megoldás minderre a papok képzési színvonalának emelése és nép vallási oktatás lenne.
  • AZ IGAZSÁG SZERETETE - "Veritas una est", csak egyféle igazság van, vallotta. Elveinek gyökere volt az igazság kérlelhetetlen feltárása. Muratori nem tudott nem legendaromboló lenni, - úgy gondolta -, hogy csak úgy tehet jót a katolikus vallásnak, ha "rombolva" építkezik.
  • GYAKORLATIAS LELKÜLET - Stílusa áthatóan őszinte és konkrét. Ő a tudást és a hitet kívánta egyesíteni. Olyanfajta gondolatrendszer igyekezett alkotni, mely felfedi a legfőbb okait a jó és rossz cselekedeteknek. Szerinte a történelem a gyakorlat mestere, ezért ismerni kell azt. A tradició és újszerűség egyensúlyát teremtette meg. Fontosnak tartotta, hogy megkülönböztesse az igazat a hamistól. Plébánosként maga is tanította a rábízottakat.
  • A SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG - Alapelve a keresztény szeretet: Istenszeretet = emberszeretet. E kérdés felfogásában úttörő volt az ő korában. Gyakorolta az aktív emberszeretetet és csökkentette az ünnepeket, hogy szegényeknek legyen lehetőségük a mindennapi megélhetésük beszerzéséhez. Korának gondolkodói úgy látták, hogy szegénység oka a lustaság és a gyengeség, míg Ő úgy látta, hogy társadalmi és gazdasági okai vannak. Ebben látnokinak számított! Muratori szerint nem alamizsna kell az embereknek, hanem munkalehetőség. Alapított egy Szeretet Társasága nevű intézményt, melyben munkát ad a rászorulóknak. Az volt a véleménye, hogy a keresztény birtoknak karitatív szerepet kell betölteni.
  • AZ EGYHÁZ TANÍTÁSÁNAK VÉDELME - Hitvédelmi művet is írt: "A szent tudományokban való tájékozódásról" címmel, melyet Itáliában és Németországban hétszer is kiadtak, olyan nagy sikert aratott.

Művei[szerkesztés]

  • Anecdota ex Ambrosianae biblioth. codicibus (Milano 1697-98; folyt. Padova 1713)
  • Anecdota graeca (u. o. 1709)
  • Rerum italicarum scriptores (Milano, 1723-51, 29 köt.); ezt Tartini (Firenze 1748-70) s Mitarelli (Velence 1771) folyttatták.
  • Antiquitates italicae medii aevi (Milano, 1744-49, 1-6; Arezzo, 1770-80, 7-23)
  • Annali d'Italia (Milano, 1744-49, 12 köt.)
  • Della perfetta poesia italiana (új kiadás, u. o. 1821, 3 köt.)
  • Novus thesaurus veterum inscriptionum (u. o. 1839-42, 4 köt.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források[szerkesztés]

  • Dózsa Andrea: Ludovico Antonio Muratori reformeszméi az olasz nyelvű szakirodalom tükrében, PPKE Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, 2004. Pázmány Irodalmi Műhely - Opuscula Litteraria, Személyiség és változás, Hallgatói dolgozatok.
  • Kókay György: Muratori és Magyarország - Muratori műveinek hazai elterjedtsége a 18. században, Magyar Könyvszemle 114. évf. 1998. 3.szám
  • Bokor József (szerk.). Muratori, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X