Lucrezia de’ Medici
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Lucrezia de’ Medici | |
 | |
| Született |
1470. augusztus 13. Firenze |
| Elhunyt |
1553. november 25. (83 évesen) Firenze |
| Házastársa | Jacobo Salviati |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Clarice Orsini Lorenzo de’ Medici |
| Foglalkozása | arisztokrata |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lucrezia de’ Medici témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lucrezia Maria Romola de’ Medici (1470. augusztus 4. – 1553. november 10. és 15. között) egy olasz nemes asszony, Lorenzo de’ Medici és Clarice Orsini [1] idősebbik gyermeke , valamint Maria Salviati és Giovanni Salviati [1] édesanyja. Vélhetően az ő arcképe (újszülöttként) ihlette Sandro Botticellit a gyermek Jézus ábrázolásában Madonna gyermekével és angyalokkal (Madonna del Magnificat) című festményén.
Élete[szerkesztés]
1488 februárjában feleségül ment Jacopo Salviatihoz .[1] Hozománya 2000 forint volt.[1] Amikor a testvéreit száműzték Firenzéből nehéz helyzetbe került, mivel Jacopo az új uralkodókat támogatta.[1] 1497 augusztusában 3000 dukáttal támogatta a testvére, Piero hatalomra való visszatérésének tervét.[1] Amikor ez meghiúsult, akkor az összeesküvésben résztvevő férfiakat kivégezték, de Francesco Valori, Firenze vezetője nem vette fontolóra, hogy nőket is bántson.[1] Lucrezia tovább munkálkodott azon, hogy a Medici-családot fenntartsa. Beleértve alkudozásait az unokahúga, Clarice de’Medici(1493-1528) és fiatalabb Filippo Strozzi házasságának létrehozásában, az idősebb firenzei vezetők ellenzésével szemben.[1] Amikor a testvére, Giuliano visszatért Firenzébe 1512-ben lánytestvéreinek tanácsait kérte abban, hogy hogyan tudná átrendezni a kormány felépítését.[1]
1513 márciusában öccse, X. Leó vált pápává és a mediciek Firenzében ezt megünnepelték.[1] Lucrezia és testvérei ajándékokat és pénzt osztogattak a családi palota előtt összegyűlt tömegnek.[1] 1514-re Leó pápa annyira kiürítette a vatikáni kincstárakat, hogy a pápai tiarát zálogba adta Lucreziának és férjének.[1] Lucrezia nyilvános viszályban állt sógornőjével, Alfonsina Orsinivel, aki azon munkálkodott, hogy fiát, Lorenzot hadvezérré és később gróffá kiáltsák.[1] Lucrezia és férje inkabb a csoportos vezetést részesítette előnyben.[1] Leó pápa Lucrezia fiát, Giovannit kinevezte bíborosnak 1517-ben.[1] Lucrezia vezette ennek háztartását és irodáját 1524-től egészen addig amíg Giovanni pápai legátusban volt.[1] Ezt a befolyását Lurezia arra használta, hogy a Medici ügyeket támogassa Rómában.[1] Lucrezia Leó pápával volt ennek halála idején.[1]
1527-ben, amikor a Mediciek újra száműzetésbe kerültek, Jacopo fogságba került V. Károly német-római császár udvarában, Lucrezia unokatestvérével, VII. Kelemen pápával.[1] Lucrezia azon munkálkodott, hogy váltságdíj ellenében elengedjék férjét.[1] Ő és férje ellenkezett Kelemen pápa döntésével, hogy unokahúgukat, Medici Katalint feleségül adják II. Henrik francia királyhoz, azt vallva, hogy egy ilyen fontos Medici utód Olaszországban kellene házasodjon.[1]
Jacopo 1533-ban meghalt. Lucrezia túlélte férjét 20 évvel. Lucrezia halálának pontos idejét nem tudjuk, de becsült dátuma 1553. november 10 és 15-e. Ő 83 évet élt.
Mecénás[szerkesztés]
1520-ban X. Leó pápa Lucrezia segítségét kérte a firenzei kolostorok építésében.[1] Ő fizette a San Giorgio kolostor kiadásainak nagy részét, megalapozva az új hálótermeket, klastromokat és műhelyeket.[1] További kápolnákat építtetett 1530-ban Róméban.[1] Ő és Giovanni később együtt fizették a Római kápolnát, amelyik a családi pihenő helyként is szolgált.[1] 1520 novemberében Filippo Nerlivel és Niccolò Machiavellivel levelezett arról, hogy kiadjanak egy életrajzot Nagy Sándorról.[1] Ő pártfogolta a Girolamo Benivienit.[1] Ők kérték X. Leó pápa segítségét Dante Alighieri testének hazahozatalát Firenzébe.[1]
Gyermekei[szerkesztés]
- Salviatitól 10 gyermeke született, akik jelentős szerepet játszottak a Reneszánsz Európa történetébe:
- Giovanni Salviati bíboros (Firenze, 1490 – Ravenna, 1553)
- Lorenzo Salviati (Firenze, 1492 – Ferrara, 1539), szenátor és mecénás
- Piero Salviati, patricius
- Elena Salviati (Firenze, kb. 1495 – Genova, 1552), férjhez ment Pallavicino Pallavicino márkihoz, majd ezt követően feleségül ment Iacopo V Appianihoz Appianiban
- Baptist Salviati (1498–1524)
- Maria Salviati (1499–1543), férjhez ment Giovanni dalle Bande Nerehez. Ez a házasság egyesítette a Medici család fő ágát és a Popolano ágat. A fia, Cosimot kinevezték Firenze vezetőjének Alessandro de’ Medici gróf halála után.
- Luisa Salviati, férjhez ment Sigismund de Luna és Peraltahoz
- Francesca Salviati, férjhez ment Piero Gualterottihoz és 1533-ban Ottaviano de' Medicihez, valamint ő volt az édesanyja XI. Leó pápának
- Bernardo Salviati (Firenze, 1505/1508 - Róma, 1568) lovag volt a Jeruzsálemi St. János lovagrendben; Medici Katalint szolgálta Franciaországban, 1561-től bíboros