Lorentz–Lorenz-egyenlet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Lorentz–Lorenz-egyenlet, mely Clausius–Mossotti-egyenletként is ismert, egy anyag törésmutatója és polarizálhatósága közötti összefüggésre vonatkozik. A Lorentz–Lorenz-egyenlet legáltalánosabb formája:

ahol a törésmutató, a molekulák száma egységnyi térfogatban és az átlagos polarizálhatóság

Ez az egyenlet csak bizonyos kristályszerkezetekre érvényes[1][2]

Egy specializált formája a Lorentz–Lorenz-egyenletnek az törésmutatóra egy híg gáz esetén

ahol a moláris törésképesség, a gáz nyomása, az egyetemes gázállandó és az abszolút hőmérséklet

Történet[szerkesztés]

A Lorentz–Lorenz-egyenletet Ludvig Lorenz dán matematikusról és Hendrik Lorentz holland fizikusról nevezték el. Lorenz 1869-ben publikálta a kutatási eredményét, míg tőle függetlenül Lorentz 1878-ban fedezte fel az összefüggést.

Irodalom[szerkesztés]

  • Born, Max, and Wolf, Emil, Principles of Optics: Electromagnetic Theory of Propagation, Interference and Diffraction of Light (7th ed.), section 2.3.3, Cambridge University Press (1999) ISBN 0-521-64222-1

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Introduction to Solid State Physics/Charles Kittel. - 7th ed. (ISBN 0-471-11181-3) Chapter 13, or 8th ed. (ISBN 0-471-41526-X) p. 464
  2. D. E. Aspnes, Am. J. Phys. 50, 704 (1982)