Lofoten
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Lofoten (Lofotr, Lofotveggen) | |
 | |
| Reine, Lofoten, a Reinebringen tetejéről (2003 júniusában) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Norvégia |
| Megye | Nordland megye |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Atlanti-óceán |
| Nagyobb szigetek | Hinnøya, Austvågøy, Gimsøya, Vestvågøy, Flakstad, Moskenesøya , Værøy, Røst |
| Terület | 1227 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 1161 m |
| Legmagasabb pont | Higravstinden |
| Időzóna | UTC+01:00 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Lofoten
Pozíció Norvégia térképén
| |
 é. sz. 68° 19′ 59″, k. h. 14° 39′ 59″Koordináták: é. sz. 68° 19′ 59″, k. h. 14° 39′ 59″ | |
| Lofoten weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lofoten témájú médiaállományokat. | |
Lofoten egy szigetcsoport és hagyományos régió Norvégia északi részén, Nordland megyében. Bár a sarkkörön belül fekszik, olyan meleg időszakai vannak, amelyek rekordszintű hőmérsékleti anomáliát képviselnek a szélességi körön.
A név eredete[szerkesztés]
A Lofoten név eredetileg Lofotr volt: a lo jelentése „hiúz”, fotr pedig lábat jelent – a „hiúzláb” nevet a szigetek látképük miatt kaphatták. Lofotr eredetileg csak Vestvågøy szigetének a neve volt, de aztán az egész szigetláncot is ezen a néven kezdték el emlegetni. Egy másik használatos név a Lofotveggen, aminek jelentése szó szerint „hiúzlábfal”. Ha ugyanis valaki Bodø felől tekint a szigetláncra egy magas pontról, egybefüggőnek tűnő, mintegy száz kilométer hosszú és 800-1000 méter magas falat lát.
Földrajza, természeti környezete[szerkesztés]
Lofoten a 67. és a 68. északi szélességi fokok közt helyezkednek el. A szigetcsoport természeti szépségeiről, változatos élővilágáról híres, hagyományos iparága a halászat. Lofotenhez Vågan, Vestvågøy, Flakstad, Moskenes, Værøy és Røst községek tartoznak.
Fő szigetei északról dél felé haladva:
- Hinnøya déli része
- Austvågøy (526,7 km² é. sz. 68° 20′, k. h. 14° 40′),
- Gimsøya (46,4 km² é. sz. 67° 18′, k. h. 14° 11′),
- Vestvågøy (411,1 km² é. sz. 68° 10′, k. h. 13° 45′),
- Flakstadøya (109,8 km² é. sz. 68° 05′, k. h. 13° 20′),
- Moskenesøya (185,9 km² é. sz. 67° 55′, k. h. 13° 00′),
még délebbre pedig Værøy (é. sz. 67° 40′, k. h. 12° 40′) és Røst (é. sz. 67° 37′, k. h. 12° 07′) kicsi, különálló szigetei.
Lofoten teljes szárazföldi területe 1227 km², lakossága 24 500 fő.
A szigetcsoport és a tőle keletre fekvő kontinens közt helyezkedik el a nagy nyíltvízi Vestfjord, északra Vesterålen kerület. Lofoten fontosabb városai: Leknes Vestvågøyön és Svolvær Våganban. A szigetek látképére a hegycsúcsok, sziklák, védett öblök jellemzők. Legmagasabb hegye az 1161 méter magas Higravstinden Austvågøyön. A dagályforgók híres rendszere, a Moskstraumen Nyugat-Lofotenen helyezkedik el: a maelström örvények mintapéldája és névadója.
A tenger Lofotennél bővelkedik az életben. Itt van a világ legnagyobb mélytengeri korallágya, a 40 kilométer hosszan elnyúló Røst, Røst önkormányzattól nyugatra. A szigetcsoporton sok tengeri sas és kormorán, illetve egyéb tengeri madarak milliói élnek. Sok a vidra és Austvågøyön rénszarvasok is élnek.
Éghajlata[szerkesztés]
A tél Lofotenen a sarkkörön túli fekvéséhez mérten nagyon enyhe és ennél nagyobb pozitív hőmérsékleti anomália a szélességi fokhoz képest nincs is a Földön. Røst és Værøy a bolygó legészakabbra fekvő területei, ahol egész évben fagypont felett van az átlaghőmérséklet. Lofoten északkeleti része valamivel hűvösebb: Svolværben a januári átlaghőmérséklet −1,5 °C, júliusban és augusztusban 13 °C.
A legszárazabb a hónapok közül május és június, októberben ezekhez képest átlagban háromszoros mennyiségű a csapadék. A tipikus hőmérséklet Lofotenen napközben májusban 9 °C, júliusban 15 °C, szeptemberben 11 °C. Késő ősszel és tél elején gyakran erős szelek érkeznek, március vége és október közepe közt azonban ritkák. Az enyhe telek ellenére a hó és a havas eső nem ritka és a hegyeken jelentős mennyiségű hó halmozódhat fel.
Svolværben a nap folyamatosan a horizont felett van május 25. és július 17. között, télen viszont december 4. és január 7. között nem kel fel. Leknesben május 26. és július 17. közt van a horizont fölött és december 9. és január 4. közt alatta.
Története[szerkesztés]
Vågar Észak-Norvégia első ismert városa. A korai viking korban már biztosan létezett, de lehet, hogy jóval korábban is, a mai Kabelvåg falu közelében Vågan önkormányzat területén. (A viking kori leleteket bemutató Lofotr múzeum mégsem itt, hanem a vestvågøyi Borg közelében kapott helyet.)
A szigetek már több, mint ezer éve a tengeri tőkehalhalászat fontos központja. A nagy halászatokra főleg télen kerül sor, amikor a tőkehalak tömegesen délre vándorolnak a Barents-tengerről Lofotenhez ívni. Az itt kifogott hal exportjának központja sokáig a dél-norvégiai Bergen volt, főleg abban az időben, amikor a balti-tengeri kereskedelmet a Hanza-szövetség uralta (13-17. század). Az alacsonyabban fekvő lofoti területeken, különösen Vestvågøyben már a bronzkor óta fontos szerepet játszik a mezőgazdaság is.
1941 márciusában a szigeteket a brit Combined Operations kommandóscsapatai rohanták le a Claymore-hadművelet keretében, karácsonykor pedig újabb inváziót éltek át a szigetek, az Anklet-hadműveletet, amely a Vågsøyben lévő német állások elleni nagyobb Archery-hadműveletet fedezte.
Közlekedés[szerkesztés]
A szigetcsoportnak három kis repülőtere van, amelyek főképp Bodøvel kötik össze: Svolvær repülőtér, Leknes repülőtér és Røst repülőtér. Værøynek helikopterkikötője van. A közeli Vesterålenben van a Stokmarknes repülőtér, a szintén közeli Harstad/Narvik repülőtérről pedig közvetlen járatok indulnak olyan távoli úticélokra is, mint Oslo és Trondheim.
A Lofotenre utazók számára gyakori átszállóhely Bodø, ahonnan nem csak repülőjáratok indulnak a szigetcsoportra, hanem komp is a Lofotenen lévő Moskenesbe. Kompjárat van Svolvær és a Hamarøyben lévő Skutvik közt is, összeköttetéssel az E6-os úttal. A Hurtigruten hajójáratok is megállnak Svolværben és Stamsundban, és az előbbit katamarán járatok is összeköti Narvikkal.
A Lofotent szolgáló fő közút az E10-es európai út, amely Å településről indul, majd Svolvær, Lødingen és Evenes érintésével teremt kapcsolatot Narvik és Svédország felé. Korábban az útvonal 30 km-rel hosszabb volt, Melbu és Fiskebøl között kompátkeléssel, de a 2007-ben elkészült Lofast nevű út jelentősen lerövidítette és meggyorsította a közlekedést, kiváltva a kompot és a lassú belterületi szakaszokat.
Sziklamászás, kerékpározás[szerkesztés]
Lofoten hegyeit alpesi stílusú gerinceik, csúcsaik és gleccsereik vonzóvá teszik a hegy- és sziklamászás kedvelői számára, bár az itteni hegyek nem emelkednek 1200 méternél magasabbra. A legfontosabb hegymászóközpont Henningsvær Austvågøyán. A hegymászók leggyakrabban Austvågøya és Moskenesøya hegyeit választják.
A szigeteknek kiterjedt kerékpárúthálózata van, többnyire a partok mentén, de akadnak 3-400 méteres emelkedők is. Ballstad és Nusfjord között külön kompjárat jár, hogy a biciklisek elkerülhessék a hosszú és meredek Nappstraum alagutat.
A kultúrában[szerkesztés]
A helyi halászok 19. századi küzdelmes életét mutatja be Johan Bojer (1872–1959) norvég író A tenger fiai című könyvében.
Források[szerkesztés]
- Szablyár Péter: A Lofoten-szigetek - Az éjféli nap birodalmában, Élet és tudomány, 1995. (50. évf.) 15. sz. 460-462. old.
- Steiner Lajos: A hőmérséklet eloszlása Európában télen és a szélviszonyok a Lofoten-szigeteken, Természettudományi közlöny , 1927. (59. évf.) 1. sz. 165. pótfüzet 63-64. old.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
