Lippay Lajos (1897–1949)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lippay Lajos
Született 1897. szeptember 27.
Magyarszőgyén
Elhunyt 1949. március 8. (51 évesen)
Esztergom
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Lippay Lajos (Magyarszőgyén, 1897. szeptember 27.Esztergom, 1949. március 8.) római katolikus pap, kanonok, teológiai doktor, egyetemi tanár, egyházi író.

Élete[szerkesztés]

Az Esztergom vármegyei Magyarszőgyénben született. Gimnáziumi tanulmányait Esztergomban végezte, majd Innsbruckban teológiát tanult. Pappá Rómában szentelték 1923-ban. Magyarországra hazatérve 1925-től Balassagyarmaton káplánként működött, majd Budapesten volt hitoktató. 1932-től az esztergomi szeminárium prefektusa. 1946-ban kanonoki címet kapott. Alig 52 évesen hunyt el 1949-ben Esztergomban.

Művei[szerkesztés]

  • A pápaság a világ tükrében. Összeállította Enrico Rosa. Magyarra átdolgozta Lippay. Budapest, 1929.
  • Küzdelmekben az igazság felé. Szent Ágoston bölcselete. Budapest, 1930.
  • Krisztus szülőföldjén (Palesztina). Budapest, 1933. (Dom katolikus könyvek 1.)
  • A Keleti egyházak. Budapest, 1934. (Szent István könyvek 111.)
  • A protestantizmus, [1]. Budapest, 1935. (Szent István könyvek 121–122.)
  • Ünnepi beszéd Szent Adalbertről. Esztergom, 1935.
  • A titokzatos Keleten. Budapest, 1937.
  • Az ősegyház hite. Esztergom, 1938.
  • Esztergomi utikönyv Leopold Antallal. Esztergom, 1938.
  • A magyar Vatikán. Hercegprímás palota. Keresztény Múzeum képtára, gobelin és régiség gyűjteménye. Esztergom, 1938.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Uj Idők lexikona I–XXIV. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  , 17–18. kötet (Lazacfélék–Nád), Budapest, 1940