Lippay Lajos (1897–1949)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lippay Lajos
Magyarország
20. század
Élete
Született 1897. szeptember 27.
Magyarszőgyén
Elhunyt 1949. március 8. (51 évesen)
Esztergom
Pályafutása
Iskola/Irányzat katolikus teológia
Fontosabb művei A keleti egyházak,
A protestantizmus

Lippay Lajos (Magyarszőgyén, 1897. szeptember 27.Esztergom, 1949. március 8.) római katolikus pap, kanonok, teológiai doktor, egyetemi tanár, egyházi író.

Élete[szerkesztés]

Az Esztergom vármegyei Magyarszőgyénben született. Gimnáziumi tanulmányait Esztergomban végezte, majd Innsbruckban teológiát tanult. Pappá Rómában szentelték 1923-ban. Magyarországra hazatérve 1925-től Balassagyarmaton káplánként működött, majd Budapesten volt hitoktató. 1932-től az esztergomi szeminárium prefektusa. 1946-ban kanonoki címet kapott. Alig 52 évesen hunyt el 1949-ben Esztergomban.

Művei[szerkesztés]

  • A pápaság a világ tükrében. Összeállította Enrico Rosa. Magyarra átdolgozta Lippay. Budapest, 1929.
  • Küzdelmekben az igazság felé. Szent Ágoston bölcselete. Budapest, 1930.
  • Krisztus szülőföldjén (Palesztina). Budapest, 1933. (Dom katolikus könyvek 1.)
  • A keleti egyházak. Budapest, 1934. (Szent István könyvek 111.)
  • A protestantizmus, [1]. Budapest, 1935. (Szent István könyvek 121–122.)
  • Ünnepi beszéd Szent Adalbertről. Esztergom, 1935.
  • A titokzatos Keleten. Budapest, 1937.
  • Az ősegyház hite. Esztergom, 1938.
  • Esztergomi utikönyv Leopold Antallal. Esztergom, 1938.
  • A magyar Vatikán. Hercegprímás palota. Keresztény Múzeum képtára, gobelin és régiség gyűjteménye. Esztergom, 1938.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Uj Idők lexikona I–XXIV. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  , 17–18. kötet (Lazacfélék–Nád), Budapest, 1940