Letov Š–16
| Š–16 | |
 | |
| Letov Š–16.1, az első prototípus | |
| Funkció | felderítő és könnyűbombázó repülőgép |
| Gyártó | Letov |
| Tervező | Alois Šmolík |
| Sorozatgyártás | 1928–1932 |
| Gyártási darabszám | 172 |
| Fő üzemeltetők |  Csehszlovák Légierő Lett Légierő Török Légierő Jugoszláv Királyi Légierő |
| Személyzet | 2 fő |
| Típusváltozatok | Š–16/L/T/J, ŠB–16 |
| Első felszállás | 1926. november |
| Szolgálatból kivonva | 1941. június |
| Méretek | |
| Hossz | 10,22 m |
| Fesztáv | 15,3 m |
| Magasság | 3,23 m |
| Szárnyfelület | 46,4 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 1400 kg |
| Üzemanyag | 709 kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 2450 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Škoda Lorraine Dietrich 12 cm³ (Š–16) |
| Teljesítmény | 331 (444 Le) kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 230 km/h |
| Utazósebesség | 190 km/h |
| Hatótávolság | 500 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 6500 m |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 1x .303 Vickers vz.09 géppuska (fix) 1x .303 Lewis vz.15 ikercsövű géppuska (mozgatható) |
| Bombák | 300 kg (2x100 kg, 2x50 kg) |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| Letov Š-16 sematikus rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Letov Š–16 témájú médiaállományokat. | |
A Letov Š–16 a csehszlovák Letov repülőgépgyár könnyűszerkezetű, első teljesen fémvázas, kétfedeles, kétüléses felderítő és bombázó repülőgépe. 1925-ben kezdődött meg a tervezése, majd 1928-ban megrendelték a sorozatgyártását, melyben nagy szerepet játszott, hogy teljesítette a Prága–Tokió ultrahosszú repülési távot, és rekordot állított fel 1000 kg rakomány 500 km-re szállításával. Több exportváltozat készült belőle, és számos motortípust kipróbáltak a géphez. Kora egyik legmegbízhatóbb repülőgépének tartották.
Története
Típusváltozatok
|
Felderítő változat, a prototípushoz képest magasabb függőleges vezérsíkkal. |
|
Könnyűbombázó változat. A fényképezőgépet eltávolították, és a centroplánra[m 1] négy bombafüggesztőt szereltek a bombateher számára. A bombacélzó berendezést a hátsó kabinban helyezték el, egy üveg borítású kivágásban a padlón. |
|
Lettország számára exportált, az ŠB–16 alapján épült, de Hispano-Suiza 50 motorral szerelt, 21 db[m 2] bombázó kialakítású gép.[1] Egy fegyverzet nélküli gépet is gyártottak, melyet a gyár mint teszt repülőgépet használt. Ezzel a géppel állított fel Alois Hedgehog a gyár főpilótája a sebességi rekordot 1927. október 13-án., 230,929 km/h-val 100km-en, 1000 kg-os terhet szállítva.[2] |
|
A török légierő számára gyártott változat, ami csak a motorjában különbözött a lett változattól. A 16 db gépet Lorraine Dietrich KVau erőforrással szerelték fel. |
|
1 db, a Jugoszláv Királyi légierő számára gyártott gép úszótalpakkal.[3] |
|
Átdolgozott könnyűbombázó változat, hosszabb törzzsel, átdolgozott függőleges vezérsíkkal és félköríves kivágással a felső szárnyban a pilóta feje felett. A cél a rövidebb fel és leszállási hossz lett volna, azonban tesztrepülések nem igazolták ezt. A sorozatban gyártott példányokon már nem alkalmazták ezeket a módosításokat. Az elkészült gépeket az 5. megfigyelőszázadba, a 64. felderítőszázadba, a 74. könnyűbombázó századba és példányt a 4. légiezredbe soroltak be. |
|
Škoda L 12 hengeres motorral szerelt könnyűbombázó változat, 3 prototípus épült belőle. |
|
Francia Gnome-Rhone "Jupiter" VIII csillagmotorral szerelt nagy hatótávolságú felderítő változat, ami a motor rázkódása miatt nem került sorozatgyártásra. |
|
A Hispano-Suiza 12Lb motorral és dupla élű propellerrel az ŠB–16 alapjain épült könnyűbombázó gép. |
|
Az ötödik prototípus, úgy is mint Š–16.5, amelybe Bredfield-Danek DL motort szereltek, nagy hatótávolságú könnyűbombázó változat. Egy példány készült belőle, mivel az erőforrás teljesítménye elmaradt ez elvárt eredményektől. |
|
Isotta Frascini "Asso" 800 Le motorral, amit a Praga gyártott licencben. Könnyűbombázó változat |
|
Hispano-Suiza HS 12Nbr motorral szerelt könnyűbombázó típus, amiből a csehszlovák légierőnél 12 db állt szolgálatban (a két prototípussal együtt). |
|
Az utolsó könnyűbombázó változatot, Praga ESV motorokkal szerelték. Két prototípust építettek, az elsőt áramvonalas motorburkolattal, a másodikat a bombázó változatéhoz hasonló takarólemezzel. |
Megrendelő és üzemeltető országok
-
- 2 db prototípus - Š–16.3 és Š–16.4
- 89 db Š–16 és ŠB–16
- 3 db Š–116 - prototípus (Š–116.1, Š–116.2, Š–116.3)
- 1 db Š–316 - prototípus (Š–316.2)
- 16 db Š–616
- 1 db Š–716 - prototípus (Š–716.1)
- 1 db Š–816 - prototípus (Š–816.1)
-
- 16 db Š–16T - felderítőgép
- A Török légierő 1929-ben írta alá a megrendelést 16 db gépről, amit le is szállítotak 1930 végéig, két tételben. 8 - 8 db repülő érkezett 1929. március 10-én és 1930 közepén. Az első gépek megérkezésük után Eskişehir-be kerültek, a gyakorló századhoz (törökül: Tatbikat Bölüğü). A sikeres teszteket követően 10 gépet a 24. légi felderítő századba soroltak be, majd a Bristol Blenheim gépek megérkezésével az 1. felderítő századhoz helyezték a gépeket Yeşilköy-be. 1940-ben Westland Lysander-ek váltották le az Š–16-osokat.[4]
-
- 21 db Š–16L - bombázó
- A Lettek először 1926-ban a Párizsi légi bemutatón kezdtek érdeklődni a típus után, rövidesen meg is rendeltek 21 gépet, amit a Letov el is kezdett leszállítani 1927-ben. Ez volt a Lett Légierő első fémvázas repülőgépe, és a C1 megjelölést kapták. A gépek két tételben érkeztek meg, 1927.09.10.-én 9 db, majd 1929. január 15-én a további 12 db. A gépeket 1940-ig, egészen a szovjet megszállásig repülték.[1]
-
- 1db Š–16J - Úszótalpas változat
- A Jugoszláv légierő számára egy Dornier tervek alapján gyátott úszótalpakkal ellátott változatot építettek, egy Š–316 gép átépítésével. Azonban, a nem megfelelő felületkezelés következtében a sós vízben az úszótalpak erősen korrodálódni kezdtek, így később visszaalakították a hagyományos futóműves változatra.[3]
Megjegyzések
Jegyzetek
- ↑ Letov Š-16L. valka.cz
- ↑ a b Letov Š-16J. valka.cz
- ↑ Letov S.16T “Smolik”. tayyareci.com
Források
- Avia S-16 (orosz nyelven). airwar.ru - Ugolok nyeba
- Letov Š-16, ŠB-16 (angol nyelven). valka.cz, 2003. október 6.
