Ugrás a tartalomhoz

Leonard Ratner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leonard Ratner
SzületettLeonard Gilbert Ratner
1916. július 30.[1]
Minneapolis (Minnesota)
Elhunyt2011. szeptember 2. (95 évesen)[1]
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
  • zenetudós
  • egyetemi oktató
IskoláiKaliforniai Egyetem
KitüntetéseiGuggenheim-ösztöndíj[2]
SablonWikidataSegítség

Leonard Gilbert Ratner (Minneapolis, 1916. július 30.2011. szeptember 2.) - amerikai zenetudós, a Stanford Egyetem zenetudományi professzora, a klasszikus korszak stílusának szakértője volt, és leginkább a témaelmélet fogalmának kidolgozójaként ismert.

Életpályája[szerkesztés]

A minnesotai Minneapolisban született. Hegedű- és brácsatanulmányok, valamint Frederick Jacobi, Arnold Schönberg, Ernest Bloch és Arthur Bliss zeneszerzői tanulmányai után a Berkeley Egyetemen Manfred Bukofzer vezetésével zenetudományi doktorátust szerzett, az első ilyen fokozatot, amelyet az egyetem adott.

Karrierje[szerkesztés]

1947-ben csatlakozott a Stanford Egyetem újonnan alakult zenei tanszékéhez, ahol 1984-es nyugdíjba vonulásáig zeneszerzéssel, tanítással és zeneelméleti kutatásokkal foglalkozott. Komponált egy kamaraoperát és számos kamaraművet. Zeneszerzést és elméletet tanított felsőbb éves hallgatóknak, és kamarazenét oktatott; emellett alapfokú zeneismereti kurzusokat tartott egyetemistáknak, a Stanford öregdiákjainak és a nagyközönségnek. 1962-ben Guggenheim-ösztöndíjat kapott, 1998-ban pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották.

Kutatásait a „szonátaforma harmonikus alapjainak hangsúlyozására, mint a tematikus perspektíva ellenpontjára” és a zenei periódus és forma elméletének kidolgozására szentelte.

Publikációi[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Zene: The Listener's Art NY: McGraw-Hill. 1. kiadás. 1957; 2. kiadás 196; 3. kiadás 1977.
  • Harmony, Structure, and Style NY: McGraw-Hill, 1962
  • Klasszikus zene: New York: Expression, Form, and Style (Kifejezés, forma és stílus) NY: Schrimer, 1980
  • Jane Stevens recenziója, Journal of Music Theory 27 (1983)
  • The Musical Experience: Sound, Movement, and Arrival NY: Freeman, 1983
  • Romantic Music: Hang és szintaxis NY: Schrimer, 1992

Beethoven vonósnégyesek[szerkesztés]

  • Stanford: Compositional Strategies and Rhetoric Stanford: Stanford Bookstore, 1995

Tudományos folyóiratcikkek[szerkesztés]

  • „Harmonic aspects of Classic Form” Journal of the American Musicological Society 2 (3), Autumn, 1949 p.159-68
  • „Eighteenth-Century Theories of Musical Period Structure” Musical Quarterly 42(4) Oct. 1956. p 439-454.
  • „Az elméleti képzés természetéről és értékéről” („A Forum: Music theory for the Layman”) Journal of Music Theory 3 (1959) 58-69. sz.
  • „Approaches to Musical Historiography of the Eighteenth Century” Current Musicology 9 (1969) 154-57.
  • „Key Definition: A structural problem in Beethoven's Music” Journal of the American Musicological Society, 23(3) Autumn, 1970 472-83
  • „Texture: Israel Studies in Musicology 2 (1980) p. 51-62.
  • „Topical content in Mozart's Keyboard Sonatas” Early Music' 19 (4) (1991) 615-19
  • „'Mozart's Parting Gifts” Journal of Musicology 18(1) Winter, 2001, 189-211. o.

Egyéb[szerkesztés]

  • „Development” és „Sonata Form” in Harvard Dictionary of Music, 2. kiadás, 1969.
  • „Koch, Heinrich Cristoph” „Period” és „Riepel, Joseph” in New Grove Dictionary of Music and Musicians 1980.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • William Caplin, „On the Relation of Musical »Topoi« to Formal Function” Eighteenth-Century Music 11(1) március, 2005.
  • Raymond Monelle, The Sense of Music: Semiotic Essays Princeton Univ. Press, 2000.
  • Kofi Agawu, „Leonard G. Ratner, 1916-2011”. Ad Parnassum: A Journal of Eighteenth- and Nineteenth-Cententh-Century Instrumental Music 10 (19), 2012. április, 190-194.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Guggenheim Fellows database (angol nyelven)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leonard Ratner című Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.