Hochstetter-ősbéka
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Leiopelma hochstetteri Fitzinger, 1861 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 Elterjedése
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hochstetter-ősbéka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hochstetter-ősbéka témájú médiaállományokat és Hochstetter-ősbéka témájú kategóriát. |
A Hochstetter-ősbéka (Leiopelma hochstetteri) a kétéltűek (Amphibia) osztályában, a békák (Anura) rendjében, azon belül az ősbékafélék (Leiopelmatidae) családjához tartozó egyik faj.
A faj a nevét Ferdinand von Hochstetter német geológusról kapta.
Előfordulása[szerkesztés]
Új-Zéland területén honos. A hegyi patakok közelében él.
Megjelenése[szerkesztés]
Ez a kisméretű, pusztán 5 cm-es béka csigolyáinak formája egyetlen ma élő kétéltűhöz sem hasonlítható, csak a megkövesedett maradványokból ismert. Emiatt feltételezik, hogy a Hochstetter-ősbéka az egyik ma élő legősibb békafaj.
Ezt a csigolyatípust amphyocoel néven ismerjük (elöl-hátul konkáv), ennek alapján az őslénytani rendszerek az Amphyocoelida alrendbe sorolják.
Életmódja[szerkesztés]
Idejének java részét a talajon, az aljnövényzetben tölti, a sziklák és korhadó fatönkök alatt rovarok után kutat.
Szaporodása[szerkesztés]
A többi békától eltérően, a Hochstetter-ősbéka átalakulása nem a vízben zajlik. Az ebihalak a kocsányos petetokban fejlődnek kisbékává. Amikor előjönnek a tokból, már csak megnyúlt farkuk emlékeztet átalakulásukra, bár a fejlődésnek ebben a fázisában tüdejük még nem teljesen fejlett. A hajszálerekkel sűrűn átszőtt farkuk bőrén keresztül jutnak a szükséges mennyiségű oxigénhez.
Természetvédelmi állapota[szerkesztés]
Az élőhelyének elvesztése fenyegeti és behurcolt patkányok megdézsmálják a faj élő egyedeit. Az IUCN vörös listája a sebezhető kategóriába sorolja.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. március 26.)
- A Világ Állatai képes enciklopédia. Alexandra Kiadó (2005)
