Learjet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Learjet
Learjet45-gama.jpg
Típus üzleti vállalkozás
Alapítva 1962
Megszűnt 1990. június 29.
Székhely Wichita
Alapító Bill Lear
Tulajdonos Bombardier Inc.
Forma nyilvánosan működő részvénytársaság
A Learjet weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Learjet témájú médiaállományokat.

A Learjet egy amerikai repülőgépgyár, amely polgári és katonai célokra gyárt sugárhajtású üzleti magánrepülőgépeket. Elődje az SAAC (Swiss American Aviation Corp. magyarul: Svájci Amerikai Légiforgalmi vállalat), melyet 1962-ben költöztette át William "Bill" Powell Lear Svácból a kansasi Wichita-ba, és megalakította a Lear Jet vállalatot. 1990. június 29.-i felvásárlása óta a kanadai Bombardier cégcsoport része, a neve jelenleg Borbardier Learjet.

Története[szerkesztés]

Az 1950-es évek elején merült fel az igény az üzleti magángépek iránt. Bill Lear feleslegessé vált Lockheed Lodestarok átalakításával szerzett nevet magának és cégének a Learstarnak ebben az időszakban. Azonban a légcsavaros meghajtás nem tette lehetővé a nagy sebességű utazást. Az olcsóbb Gázturbinás sugárhajtóművek megjelenésével, ezekben az években sorra jelentek meg a sugárhajtóműves üzleti magángépek, melyek magasabban és gyorsabban repültek a korábbi modelleknél. Lear azonban egy másfajta a kialakításon gondolkodott, egy kisebb, könnyebb gépet tervezett. A szempontja az volt hogy minimalizálja a méretet és a tömeget, azért hogy maximalizálja a sebességet. Egy katonai vadászrepülőgépekhez hasonló teljesítményű gép volt a célja. A súlyát 5670 kg (12 500 font) alatt tartotta, így a gép a Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) szabályzata szerint könnyű gépnek számított ezáltal csökkentette a költségeit is. A további költségcsökkentés céljából a gyártást európába helyezte, és megalapította az SAAC-t (Svájci Amerikai Légiforgalmi vállalat) Altenrheinben, Svájcban.

FFA P–16 (elől) és Learjet 23 (hátul)

1955-ben a svájci Flug–und Fahrzeugwerke AG (FFA, magyarul: Repülő és Járműgyár) elkészült P–16-os vadászgépének prototípusával. A gépet rövidtávú fel és leszállásra tervezték, és szerkezetileg leginkább a modern A–10-es repülőgépre hasonlított. Szárnyprofilja vékony volt, ezért a szárnyban nem fért el üzemanyagtartály. Emiatt volt szükség a szárnyvégre helyezett póttartályokra, ami meghatározta a gép formáját. A hidraulikus rendszer hibája miatt az elő prototípus lezuhant, ami után a svájci kormány törölte a megrendelést a gépre. Bill Lear azonban felfigyelt a vékony szárnyakra és jó repülési tulajdonságaikra. Megbízta Dr. Hans Studert, az FFA tervező mérnökét hogy tervezzen egy üzleti magángépet, a P–16 szárnyaival. Az új ikermotoros repülőgép az SAAC–23 típusnevet kapta, és két General Electric J85 gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel. A végső finomításokat a terven Gordon Israel végezte el, aki korábban is dolgozott a Learstarnak. Neki köszönhető a gép hosszúkás orra, és az elegáns vékony formatervezés.

Lear eredeti tervei szerint az SAAC–23-at az FFA szerelte volna össze szerkezetkészre svájcban, majd a végszerelés és kiszállítás az Egyesült Államokban történt volna. Azonban a szállítás nehézségei miatt, áthelyezte a céget az amerikai Kansas-be, a gyártósorral együtt, és átnevezte a gépet Learjet 23-ra, melynek első felszállására 1963. október 7.-én került sor.


Gyártmányai[szerkesztés]

Learjet 23[szerkesztés]

Learjet 24/D/E/F[szerkesztés]

Learjet 25/B/C/D[szerkesztés]

Learjet 28[szerkesztés]

Learjet 29[szerkesztés]

Learjet 35/36[szerkesztés]

Műszaki adatok
  • Kategória: nagy hatótávolságú üzleti utasszállító
  • Hajtómű: 2db Garrett TFE-731-2-2B turbofan hajtómű, egyenként 15,58 kN tolóerővel
  • Maximális sebesség: 850 km/h (12 495 m-en)
  • Utazósebesség: 775 km/h
  • Szolgálati csúcsmagasság: 13 715 m (a maximális repülési magasság 15 km felett van)
  • Hatósugár: 5015 km négy utassal és üzemanyag tartalékkal
  • Tömeg:
üres tömeg: 4152 kg
max. felszálló tömeg: 8500 kg
  • Személyzet: 2 pilóta
  • Hasznos teher: 8 utas és 480 kg poggyász
  • Méretek:
fesztáv: 12,04 m
hossz: 14,83 m
magasság: 3,73 m
szárnyfelület: 23,53 m²

Források[szerkesztés]