Le Pétomane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Le Pétomane előadás közben
Le Pétomane du Moulin Rouge (1900)

Le Pétomane (polgári neve: Joseph Pujol) (1857. június 1.1945) francia hivatásos „hangfenomén”.

Híres volt abdominális izmainak különleges ügyességgel való szabályozásáról. Ez a képessége megengedte neki, hogy akkor eresszen gázt amikor akart. Színpadi neve két francia szó összeragasztásából ered: peter (fing) és mane (mániákus). [1]

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joseph Pujol Marseille-ben született, egy kőműves és szobrásznak öt közüli egyik gyereke volt. Alig fejezte be iskoláját, amikor egy különös élményben volt része: úszás közben a tengerben búvár módra a fejét a vízbe merítette és lélegzetét visszatartva mintha jéghideg víz hatolt volna be a fenekén. Mikor a vízből kijött szemével tapasztalhatta, hogy valóság volt: tengervíz csorgott ki a fenekéből. Ez az élmény kissé megijesztette. El is szaladt a doktorhoz, de az megnyugtatta, hogy félelemre nincs semmi oka.

Mikor katonai szolgálatba lépett, testének különös tulajdonságát megemlítette körlettársainak és persze be kellett nekik bizonyítani, hogy ez nem füllentés. Így hát vizet szívott fel a beleibe a mosdótálból és több méterre fecskendezte ki a többiek nagy szórakozására. Később arra is rájött, hogy levegőt is tud beszívni. Szakmája ugyan sütőmester volt, de elhatározta, hogy ki fogja próbálni, hátha különös képességét színpadon a kenyérsütésnél jobban tudná értékesíteni. Először Marseille-ben lépett fel 1887-ben sikeresen, ami arra késztette, hogy Párizsba menjen. Odaérve a híres Moulin Rouge színpadán lépett fel sikeresen 1892-től és a színháztól alkalmazást is kapott.

Mutatványainak csúcspontja gumicsövön keresztül való furulyázás és speciális hangeffektusadás volt, úgy mint ágyúdörgés és villámháború utánzása, és a gyertyát is el tudta fújni több méterről. [2]

1894-ben a Moulin Rouge igazgatója beperelte Pujolt mert egy önálló impromptu-előadást tartott egy anyagiakkal küszködő barátjának megsegítésére. A pereskedés eredménye az volt, hogy Pujol otthagyta a Moulin Rouge színházat. A jól fizető foglalkozást azonban nem hagyta abba és egy utazószínházat szervezett magának, amit Théâtre Pompadour-nak nevezett el.

Az ezt követő évtizedben Pujol elhatározta, hogy színpadi számát kissé ki fogja finomítani. A legkedveltebb mutatványa egy falusi udvar állatai által képzett hangok utánzása volt, de a mutatvány csúcspontja a San Francisco-beli 1906-os nagy földrengés által keltett dörgés utánzása volt.

Az első világháború embertelenségei Pujolt elrettentették a színpadtól és visszavonult sütödéjébe, Marseille-be. Később egy kekszgyárat nyitott ki Toulonban. 1945-ben halt meg, 88 éves korában.

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az életére alapozott amerikai zenés vígjáték (musical) a The Fartiste (a fingó) premierje 2006-ban, New Yorkban volt
  • Egy vígjátékszínész Mr. Methane (metán úr) ma is folytatja a Pujol által kitalált számot
  • A Le Petomane című rövid vígjátékban Pujol életéről Leonard Rossiter játszotta a főszerepet
  • Az olasz Il Petomane című filmjáték, amiben Ugo Tognazzi játszotta a főszerepet, költői kifejezést ad a témának, amiben a személyiség normálisságra való vágya fejeződik ki, mert kissé torzszülöttnek érzi magát
  • Az 1999-es Kinky Friedman (Friedman, a különc) című novellában Spanking Watson, (Watson a fenekelő) gyakran hivatkozik Le Petomane-ra
  • Pujol életén alapszik a 2005-ös rövid Le Pétomane: Parti Avec Le Vent című film is (amit a Viszi a "szél" a Petomane pártot mondattal lehetne lefordítani). Ebben Ben Wise játszott és Steve Ochs írta, rendezte és igazgatta
  • Le Petomane a címe az Igor Vamos által 1998-ban összeállított dokumentarista programnak is, ami Joseph Pujol életét vizsgálja a történelem hátterében, archivált filmeken, történelmi dokumentumokon, fényképeken és interjúkon keresztül
  • A Madeleine is Sleeping. (Madelaine alszik) című novellának, amit Sarah Bynum írt, Le Petomane volt az egyik szereplője
  • Interjúkban mindig emlegették, hogy Johnny Depp szerette volna játszani Pujol szerepét egy filmben

További olvasnivaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nohain, Jean and Caradec, F.. Le Petomane 1857-1945. Sherbourne Press (1968)  Trans. Warren Tute

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]