Latinság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A latinság (latinul Latinitas) kifejezés tágabb értelemben a latin nyelv koronként történő, széles körű használatát jelenti. Más értelemben a latin nyelvi ékesszólás stiláris és nyelvtani helyességét szabályozó elvek összessége, melyet ilyen értelemben Marcus Terentius Varro használt először. A latinság az utóbbi értelemben egyedülálló, ugyanis ez később, a neolatin korokban szinte egyetemes, főként az aranykor latinságában élő írók személyes stílusának változatlan nyelvi dogmájává vált. Mégsem mondhatjuk, hogy az adott kor szókincse képtelen volt alkalmazkodni a különböző korokhoz, hiszen csak később szorult rá nagyobb mennyiségű terminológiai forrásokra, noha a műszavak többsége latin eredetű.

A latinság és a latin nyelv megkülönböztetése[szerkesztés]

A két fogalom csak bizonyos, általános értelemben vett kategóriákban azonos, a latin nyelv ugyanis tágabb csoportot illet, ti. egész Itália nyelvét, melynél az írásos kultúra nem fejlődött ki kellőképpen, így a vulgáris latin nyelv rohamosan fejlődött. Azonban nem beszélhetünk két különböző nyelvről, hanem csupán eltérő szociolektusokról (társadalmi rétegek nyelvváltozatáról), ezen belül egy művelt nyelvhasználatról, amelynek alapvetőségeit minden provincia művelt rétege ismert. A latinságról mint elvi helyes nyelvhasználatról ilyen értelemben csak azután beszélhetünk, miután a klasszikus latin nyelv megszűnt népnyelvnek lenni. Mivel a tudományok nyelve is a latin volt, kialakult egyfajta hagyomány, amely valóságosan is lehetővé tette a latin nyelv 2000 éves folytonos stabilizációját. Noha a középkorban más egyházi tradíciók örökítették meg a nyelvi normatívát, ez később a humanista elvekkel párosult. Ilyen stabilitásról még a görög nyelv kapcsán sem beszélhetünk, mert virágzása idején sem alapult egységes hagyományokon, csak jóval később, a koiné utáni időkben stabilizálódott. A latinságot tehát a varro-i értelemben véve tekinthetjük a nyelvművelés egyik megvalósult mintaképének.

A latinság és az újlatin nyelvek[szerkesztés]

A ’latinság’ kifejezést az újlatin nyelveken, főként spanyolul (latinidad),[1] illetve portugálul (latinidade), a fentieken túl az újlatin – leginkább a spanyol és a portugál nyelvű – népek együttesére is használják.

Források[szerkesztés]

  1. LatinidadDiccionario de la lengua española, 22. kiadás, RAE, 2001.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Latinitas című latin Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.