Laokoón-csoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laokoón-csoport szobra a római Vatikáni Múzeumban

A Laokoón-csoport Laokoón trójai papot és két fiát a kígyó halálos szorításában ábrázoló márvány szoborcsoport, amelyet Rómában, a Vatikáni Múzeumban őriznek.

1506. január 14-én egy Felice de Fredis nevű paraszt találta meg Rómában, az Esquilinus dombon lévő szőlőjében, Nero római császár palotájának romjainál, s ezt követően sokáig az ókori művészet legkiemelkedőbb alkotásai közé sorolták. Alkotói, a rodoszi Hagészandrosz, Athénodórosz és Polüdórosz a pergamoni-rodoszi patetikus stílus folytatói voltak az i. e. 2. században. A három művésznév újabban a sperlongai lelet egyik szobrának feliratán került elő. Nem sokkal megtalálása után II. Gyula pápa tulajdonába került. Mivel a szobor sérült volt, a pápa felkérte Michelangelót, hogy egészítse ki azt, de a művész visszautasította, mondván „képességei nem érnek fel hozzá”. A szobrot később mégis restaurálták, nem tudni ki (jelenleg a kiegészítések nélkül tekinthető meg). Rómába a Kr. u. 1. század második felének elején került, amikor a rodoszi szenátus a Róma előtti meghódolás jeléül felajánlotta Tiberius császárnak. Az ajándék állítólag azt jelképezte, hogy a sorsnak nem lehet ellenszegülni.

Szépirodalmi feldolgozás[szerkesztés]

Laokoón és fiai történetét a legplasztikusabban Vergilius Aeneis című eposzának II. éneke írja le:

Láokoón, választott Neptúnus-pap, a pompás
Oltáron testes barmot készült bemutatni,
Íme azonban két kígyó közelít Tenedosból -
Most is borzadok, elmondva -, s gyűrűzve a csendes
Tengeren át, fej-fej mellett, fövenyünk fele úsznak;
Mellük fent a vizen, vérszínü taréjuk is, ámde
Testük egyéb részével hajtják hátul az örvényt,
Ormótlan derekuk roppant karikákba csavarván.
S tombol a tajtékos hab; azok meg kúsznak a partra,
S míg szemeikben vér és villám lángja vereslik,
Rezgő nyelvükkel sziszegő szájuk nyalogatják.
Sápadtan menekül mindenki. Eközben a hüllők
Láokoónra, azaz kicsi két gyerekére vetődnek,
Nyílegyenest, és átfonván testük gyürüikkel,
Szánandó, csöpp tagjaikat tépdesve lemarják;
Majd az atyát, ki rohan fegyverrel védeni őket
Fojtják rémséges hurkokba: a pikkelyes izmok
Törzse körül kétszer, kétszer tekerednek a tarkón,
Ámde nyakuk s a fejük fent még így is kimagaslik.
Gennytől és mocskos méregtől szennyes a papnak
Szentelt szallaga, marka pedig tépné a csomókat,
Ám rémült ordítással csak bőg az egekre;
Mint sebesült bika bőg, mely rosszul kapta a taglót
S oltárától elszabadulva kirázza nyakából.
Közben a két sárkány a magas templom fele siklik,
S ott, a kegyetlen Trítónis közelében, a várban,
Lábánál, nagy pajzsa alatt eltűnnek előlünk.
Fölvacogó szívünk uj iszony markolja meg ekkor,
S összesugunk: vétkéért végzete Láokoónra
Méltán mérte e sorsot, mert bűn volt gerelyével
Úgy megsérteni, gyomrondöfni e drága fatáltost.

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 24. o.
  • Vergilius: Aeneis. II. 199-249. Fordította Lakatos István.Több kiadásban. Online elérés: http://mek.oszk.hu/06500/06540/
  • Vojtech Zamarovsky- Istenek és hősök a görög-római mondavilágban, 2001
  • [1]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap