Lakatos Ernő
| Lakatos Ernő | |
| Született | 1930. szeptember 22. Budapest[1] |
| Elhunyt | 2018. december 21. (88 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyar nagykövet Kelet-Németországban (1988–1990) |
| Iskolái |
|
| A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója | |
| Hivatali idő 1980 – 1982 | |
| Előd | Barcs Sándor |
| Utód | Burján Sándor |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lakatos Ernő (Budapest, 1930. szeptember 22. – Budapest, 2018. december 21.)[2] kommunista politikus, újságíró, diplomata.
Élete és munkássága[szerkesztés]
1945 és 1948 között építőipari munkásként dolgozott. Bekapcsolódott a baloldali ifjúsági mozgalomba. 1948-tól a DISZ Központi Vezetőségének politikai munkatársa lett. 1950 és 1960 között a Magyar Néphadsereg tisztjeként főleg a hadsereg sajtójában tevékenykedett. Levelező tagozaton elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karát.
1960-ban leszerelt és a Magyar Rádió belpolitikai rovatvezetője lett 1962-ig. Ezután a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettese volt 1969-ig. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese volt 1969 és 1977 között. 1973-ban elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját. Az MTI vezérigazgató-helyettese (1977–1980) majd vezérigazgatója lett (1980–1982).
1982 és 1988 között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője volt. 1988-ban külügyi szolgálatba helyezték, nagykövet lett Berlinben, az NDK fővárosában. A rendszerváltás után, 1991 márciusában nyugdíjba vonult.
Családja[szerkesztés]
Fia, Lakatos András vállalkozó az L. A. Holding Kft. tulajdonosaként üzlettársa volt a 24 éves korában autóbalesetben elhunyt, kétes hírű olajvállalkozónak, Molnár Lászlónak, a Miller Oil Bt. tulajdonosának. Közös cégeik nagy mennyiségű gázolajat importáltak a Honvédelmi Minisztérium, az amerikai IFOR-erők és mások részére.[3]
Kitüntetései[szerkesztés]
- Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
- Munka Érdemrend arany fokozat (1972)
- Szocialista Magyarországért Érdemrend (1984)
Művei[szerkesztés]
- Vadászat Magyarországon; főszerk. Moldován Tamás, szerkbiz. Lakatos Ernő et al.; Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Bp., 1980
- Meggyőzés az egységes cselekvésért; Kossuth, Bp., 1986
- Kitépett lapok egy naplóból; Leopárd, Bp., 1991
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
- ↑ https://muosz.hu/hirek/media/2018/12/22/elhunyt-lakatos-erno/
- ↑ -dor (1996. március 31.). „Az eleki olajrejtély”. Heti Délkelet 3 (47), 4-5. o.
Források[szerkesztés]
- Meghalt Lakatos Ernő (fényképpel)
- ↑ Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6
