Lézeres szőrtelenítés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A lézeres szőrtelenítés a szőrtelenítés egy olyan fajtája, ahol lézeres pulzálásnak teszik ki a szőrtüszőket. Az 1995–196-os forgalomban történő elterjedése előtt már vagy húsz évvel végeztek kísérleti szőrtelenítéseket.[1] A lézeres szőrtelenítésről szóló első cikk a Massachusetts General Hospitaltől származik 1998-ból.[2][3] A lézeres szőrtelenítésre van lehetőség klinikákon és az ember otthonában is, ahol olyan kialakítású és árazású gépeket használnak, melyek alkalmasak saját szőrtelenítésre is. A dermatológiai szakirodalomban sok cikk foglalkozott a lézeres szőrtelenítés metódusairól, bitonságosságáról és hatékonyságáról.[4]

Lézeres szőrtelenítés

R. Rox Anderson és Melanie Grossman[5] fedezte fel, hogy lehet kifejezetten egy kromofort támadni, úgy, hogy a lézer a szőrtüszőkben lévő bazális őssejteket roncsolnak meg. Erről az eljárásról kiderült, hogy hatékony, és először 1996-ban alkalmazták. 1997-ben az USA élelmezsi- és gyógyszerszervezete elfogadta a szőrtelenítés ezen módszerét. Mivel a továbbiakban is kutatták ezt a területet, az eljárások sokkal hatékonyabbak és hatásosabbak lettek. Így ma már régóta bevált módszernek számít a szőrtelenítések között.

Működési mechanizmus[szerkesztés]

A lézeres szőrtelenítés mögötti elsődleges ok az SPTL rövidítésű „szelektív fototermolízis”, aminek az a lényege, hogy a megfelelő hullámhosszú fényt és a pulzálás hosszát összepárosítják, hogy a kiszemelt tüszőn a megfelelő eredményt érjék el, ugyanakkor a környezetben minél kevesebb tüszőt érintsen a beavatkozás. A lézer lokális károkat okozhat, úgy, hogy kiválasztott sötét anyagokat, melaminokat támad meg, és így melegíti fel a szőrtüszőben lévő bazális őssejteket. Ezzel egy időben nem meklegíti túl a bőrt. A sötét anyagok elnyelik, a világos anyagok visszaverik a fényt, így a lézert a bőr vagy szőr sötét helyei szívhatják fel, így siokkal gyorsabban és sokkal több energiát raktároznak el, mint a felnőtt szpőr vagy melamin nélküli részek.

A jelenleg elérhető összes lézeres kezelés elsődleges kromofor] anyaga a melamin. A melamin eredetileg is megtalálható minden bőrben, és ez adja meg a színét. A szőrben kétféle melamin van. Az egyik az eumelamin, melytől a szőr fekete vagy barna lesz, a másik pedig a fotomelanin, melytől a szőr vörös vagy szőke lehet. Mivel a fotonokat szelektíven szívják magukba, csak a fekete, barna, vöröses-barna vagy a piszkos szőke szálakat lehet eltávolítani. Az ősz, a világos szőke vagy az eperszőke szálak nem jól reagálnak. A lázeres eljárás leginkább a sötét durva szőrön működik jók. Az ideális eset az, ha világos bőrön sötét szőr van, mert így a leghatékonyabb, és így éri el a legjobb hatást. Vannak azonban olyan lézerek, mint a YAG lézer, mely képes sötét bőrű ügyfeleknél is eltávolítani a sötét szőrt.[6][7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hair Removal Methods: Laser History and Current Issues. Quackwatch
  2. (1998) „Permanent Hair Removal by Normal-Mode Ruby Laser”. Archives of Dermatology 134 (7). DOI:10.1001/archderm.134.7.837.  
  3. (2007) „Lasers and light sources for the removal of unwanted hair”. Clinics in Dermatology 25 (5), 443–53. o. DOI:10.1016/j.clindermatol.2007.05.017. PMID 17870522.  
  4. (2001) „Laser Hair Removal: Long-Term Results with a 755 nm Alexandrite Laser”. Dermatologic Surgery 27 (11), 920–4. o. DOI:10.1046/j.1524-4725.2001.01074.x. PMID 11737124.  
  5. How Laser Hair Removal Was Invented. www.wbur.org
  6. Bhargava, Amber: Beauty and the Geek: The Engineering Behind Laser Hair Removal. Illumin, 2012. november 26.Sablon:Self-published inline
  7. Laser Facts. FDA.gov