Létminimum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A létminimum statisztikai fogalom: egy úgynevezett küszöbérték, amelyhez mérten meghatározható az abszolút szegénységben élők száma vagy aránya. A küszöbérték azt a jövedelmi vagy fogyasztási szintet adja meg, amelyet a "normális" életvitelhez szükségesnek tartunk. Abszolút szegénynek pedig azt tekintjük, akinek a jövedelme (pontosabban: egy főre jutó, vagy ekvivalens jövedelme) a küszöbértéknél kisebb.

A létminimum-számítás Magyarországon[szerkesztés]

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által számított létminimum érték az OÉTI által összerakott, az egészséges táplálkozáshoz szükséges élelmiszer-fogyasztás költségéből indul ki. Az OÉTI egy átlagos, aktív korú, közepes fizikai terhelés mellett dolgozó férfire adja meg az élelmiszerkosár optimális összetételét és kalóriaértékét, ami 2400 kcal. A következő lépésben a KSH kiszámítja, hogy mennyibe kerülnének ezek az élelmiszerek, és az ekörüli értékben élelmiszert fogyasztó háztartások összes kiadásának havi átlagos értékét tekinti minimumnak.[1] Bár a „létminimum” elnevezés az életben maradást is veszélyeztető nélkülözésre utal, ez a KSH által számított érték inkább a társadalmilag elfogadott, szokásos életvitelhez szükséges minimális jövedelemnek felel meg.

Magyarországon az I. világháború éveitől kezdve készítettek fogyasztói kosáron alapuló létfenntartási költségadatokat.[2] A KSH 1991-től évente közölte a számított létminimum értékét.[3] A KSH 2015 júniusában sajtótájékoztatón jelentette be a létminimum számítás megszüntetését, majd a sajtóbeli reakciókra válaszul közleményben pontosította szándékait és jelezte, hogy a mutató nem szűnik meg, csak felülvizsgálják a számítások módszertanát.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]