Kruzslák Béla
| Kruzslák Béla | |
| Született | 1900. június 20. Budapest |
| Elhunyt | 1970. február 9. (69 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kruzslák Béla (Budapest, 1900. június 20. – Budapest, 1970. február 9.) vasesztergályos.
Életrajza
[szerkesztés]1917-ben belépett a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségébe. Gyári sztrájkok szervezésében vett részt különféle gépgyárakban 1917-18-ban. Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom idején tagja volt a népőrségnek; a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a román és a cseh fronton harcolt a Vörös Hadsereg 68. vadászzászlóaljával, majd hadifogságba került. 1923-ban lépett be az MSZDP-be, már elejétől fogva a baloldali ellenzékhez csatlakozott. 1927-ben tagja lett a KMP-nek, 1929-ben segédkezett létrehozni a csepeli üzemi sejtet. Ezután egy évig volt Bécsben és Párizsban, ahol pártmunkát végzett.
1931-ben tér haza, ekkor megválasztották a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége illegális kommunista csoportjának tagjává. 1932–34-ben vezette az Egyesült Szakszervezeti Ellenzéket, szerkesztő bizottsági tag volt az Ellenzéki Munkásnál. 1927-től 1943-ig összesen nyolc és fél évig ült börtönben, illetve volt internáló táborban. A második világháború során gépgyáraknál állt alkalmazásban, a Magyar Acélárugyárban üzemi főbizalmiként működött.
1945 után Budapest XIII. kerületében a MKP megalapítóinak egyike volt, később kerületi titkár, országgyűlési képviselő lett, majd a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezete választotta elnökségi tagjáva. 1949–től 1953-ig tanult a Műszaki Akadémián. 1954 és 1956 között tagja volt az MDP Központi Revíziós Bizottságának. 1950-től állami és gazdasági vezető tisztségeket ruháztak rá, így az Alumíniumgyár, a Magyar Felvonógyár igazgatója lett, 1957-ben Borsod megyében ipari városok kormánybiztosa volt. 1957-től 1965-ben történt nyugdíjazásáig főosztályvezetőként működött a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. 1966-tól 1970-ig tagja volt az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságnak.
Emlékezete
[szerkesztés]1975-től 1990-ig utca viselte a nevét Budapest XIII. kerületében (ma Gömb utca).
Kitüntetései
[szerkesztés]- Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozat (1946)
- Munka érdemrend arany fokozat
- Munkás-paraszt hatalomért emlékérem
- Munka vörös zászló érdemrendje
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon
- Budapest teljes utcanévlexikona (Sprinter Kiadó, 2003)
- Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja (magyar nyelven) pp. 260-261. [2012. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 31.)
