Kretzoi Miklós
Kretzoi Miklós (1907. február 9. – 2005. március 15.) Széchenyi-díjas magyar geológus, paleontológus és paleontropológus, a földtudományok doktora.
Munkássága
Nevéhez fűződik a rudabányai ősi emberszabású leletek feltárása és közzététele, számos világhírű őslénytani élőhely kutatása, régészeti lelőhely csontanyagának feldolgozása.
A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeuma Föld- és Ásványtárának vezetője, majd a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, tudományos tanácsadója, később a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani és Embertani Tanszékének vezetője volt. 1970-től 78-ig vezette a rudabányai ásatásokat. Ebben az időszakban 75 főemlős – köztük az új faj, a Rudapithecus hungaricus – maradványai kerültek felszínre, de még 2000-ben is találtak újabb, tízmillió éves csontokat.
A megújult Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat munkájába már az újjáalakulás után nem sokkal, közel hatvan évesen bekapcsolódott. 1962-1965-ig annak társelnöke volt, és hosszú ideig tagja volt a tanácsadó testületnek. Munkássága elismeréseként a Társulat 1986-ban tiszteleti tagjai sorába választotta.
Kretzoi Miklós kutatásainak összefoglaló kötetét 2003-ban jelentette meg a Magyar Nemzeti Múzeum.
Díjai
- Kadić Ottokár-érem (1969)
- Széchenyi-díj (1992) – A magyarországi ősgerincesek, különösen az ősemberi maradványok feldolgozása és a világ szakmai közvéleményével való megismertetése terén végzett munkásságáért.
Külső hivatkozás
További irodalom
- Hadobás Sándor: Dr. Kretzoi Miklós. (1907–2005). Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum közleményei, 3. sz. 2006. p. 151-153.