Kratér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kratér ókori görög edénytípus, amelynek jellemzője, hogy szájnyílása olyan széles, mint a test, vagy közel olyan széles. A test maga „kráterszerűen” öblös és mély. Általában az aljának közepén egy nyélen álló kerek talp támasztja alá, amely a hüdria talpához hasonló. Néha az oldal alsó harmadáról induló három lábon áll. A kratér rendeltetése szerint keverőedény. Általában a vizezett bor előállítására szolgált, használatát Homérosz is említi az Iliaszban. Oldalán mindig két erős fül van a mozgatásra. A vizezett bort az edényből közvetlenül az ivócsészékkel, vagy merőkanállal merték ki, ezért széles a szája.

Négy alapvető változata ismert:

  • oszlop-kratér, a szájperem két nyúlványához oszlopszerűen erősített fülekkel. Alapvetően Korinthoszból származó, legtöbbször feketealakos, később Athénben is divatba jött.
  • voluta-kratér, volutában végződő fülekkel. Az i. e. 4. század divatos terméke.
  • kehely-kratér, amelynek teste a virágkehelyhez hasonlóan felfelé szétnyílik, és a szája a legszélesebb része. E típus „kifejlesztését” Ekszekiasz személyéhez kötik, i. e. 525 körül.
  • harang-kratér, harang alakú, ívelt testtel. Minden ismert harang-kráter vörösalakos.

A kratér szolgált alapul a bronzból készített nagy edények, az üst kialakításához. A bronzüstök is viszonylag korán megjelennek a görög vidékeken. Általában a voluta-kratér stílusában készültek argoszi, korinthoszi és spártai műhelyekben. Drágasága miatt az uralkodók, türannoszok udvartartásában szívesen használták.

A kratért kőből és fából is faraghatták. A kőkratérok többnyire három lábúak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kratér témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 715. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]