Krampampuli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krampampuli égő cukorsüveggel

A krampampuli cukorral kevert, fűszerezett alkoholos ital, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak.

Története[szerkesztés]

Országszerte fogyasztják a 19. század első fele óta. A selmeci hagyománykör elengedhetetlen itala. Az ital német közvetítéssel kerülhetett Magyarországra [1], de lehetséges eredete Észak-Olaszország is, Borgo Valsugana, ahol parampampoli, vagy carampampoli néven ismernek hasonló módon készített hagyományos italt. [2] A szó eredete feltehetően a crampus (ördög) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát.

Az elkészítés módja[szerkesztés]

Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s a vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszalt szilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele.

A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot.

A cukrot megöntözzük fél liter cukornádrummal.

Fidibusszal meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg.

Mikor ez e processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehér bort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét.

Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt.

(Az ínyesmester szakácskönyve, 1932)

Parampampoli[szerkesztés]

Az olasz parampampolinak a boron és az olvasztott cukron kívül alapalkotóeleme a híres olasz törkölypálinka, a grappa, kávé, méz és egyéb ízesítők is.