Kovilkino
Kovilkino (Ковылкино) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Föderációs alany | Mordvinföld | ||
Járás | Kovilkinói | ||
Irányítószám | 431350–431355 | ||
Körzethívószám | 83453 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | |||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | UTC+03:00 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 54° 02′, k. h. 43° 55′Koordináták: é. sz. 54° 02′, k. h. 43° 55′ | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kovilkino témájú médiaállományokat. |
Kovilkino (oroszul: Ковылкино) város Oroszországban, Mordvinföldön, a Kovilkinói járás székhelye.
Lakossága: 21 307 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]
Fekvése[szerkesztés]
Mordvinföld déli részén, Szaranszktól 116 km-re nyugatra, a Moksa folyó bal partján helyezkedik el. Vasútállomás a Rjazany–Ruzajevka–Szaranszk vasútvonalon.
Története[szerkesztés]
Voszkreszenszkaja Lasma falu és Arapovo vasútállomás egyesítésével hozták létre.
Lasma település legkésőbb a 17. században keletkezett. Neve mordvin nyelven 'mélyedés'-t, 'völgy'-et jelent. A település 1703-ban a tatár K. H. Kasajev hercegé lett, akinek nevét is fölvette. Miután megépítették és Krisztus Feltámadásának szentelték templomát (vo imja Voszkreszenyija Hrisztova), a falut már Voszkreszenszkaja Lasmának nevezték. 1892-ben megnyitották a település mellett vezető vasútvonalat, felépítették az ottani állomást, melyet a földbirtokos Arapovról neveztek el. I. A. Arapov nevéhez fűződnek az iparosítás kezdetei: a vasútállomáson kívül malom, szeszgyár létesítése is.
Az állomás körül kialakult település gyors növekedésnek indult és „elnyelte” a falut. Nevét 1919-ben Kovilkinóra változtatták. (A névadó Sz. T. Kovilkino, a vasúti közlekedés komisszárja). 1928-ban járási székhely lett, 1960-ban városi címet kapott.
Gazdasága[szerkesztés]
A járás legjelentősebb iparvállalata az 1200 főt foglalkoztató Kovilkinói Elektromechanikai Gyár. Sok éve együttműködik egy radar-, irányító- és ellenőrzési rendszereket fejlesztő és készítő kutatási-termelési egyesüléssel.[4] Kovilkino közelében nagy hagyományú, ma már korszerű technológiát alkalmazó téglagyár működik.[5]
Az N. P. Ogarjov nevét viselő szaranszki állami egyetem 2001 óta kihelyezett tagozattal rendelkezik a városban.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ 2020. október 17., https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/CcG8qBhP/mun_obr2020.rar, https://web.archive.org/web/20200822004543/https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/CcG8qBhP/mun_obr2020.rar
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- ↑ Napi hírek (orosz nyelven). Izvesztyija Mordovii, 2013. május 15. [2014. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
- ↑ Kirpics szilikatnij (orosz nyelven). Ksilikat.ru. [2015. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
- ↑ Pocsemu mologyozs vibirajet… (orosz nyelven). Izvesztyija Mordovii, 2011. március 15. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 4.)
Források[szerkesztés]
- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- O gorogye (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. [2014. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 18.)
- szerk.: Je. M. Poszpelov: Geograficseszkije nazvanyija mira: Toponyimicseszkij szlovar (orosz nyelven) (2001)