Kovács Sebestény Aladár
| Kovács Sebestény Aladár | |
.jpg) | |
| Született | 1858. március 17.[1] Buda |
| Elhunyt | 1921. július 6. (63 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Kovács Sebestény Endre |
| Foglalkozása | mérnök |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (bal oldali fasírboltok (B-279)) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Sebestény Aladár témájú médiaállományokat. | |
Kovács Sebestény Aladár, névváltozat: Kovács Sebestyén Aladár (Buda, 1858. március 17. – Budapest, 1921. július 6.) vízépítő mérnök, műegyetemi tanár, egyetemi dékán, címzetes miniszteri osztálytanácsos.
Életútja
[szerkesztés]Kovács Sebestény Endre egyetemi tanár és Lumniczer Júlia fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1867 és 1875 között a budapesti református főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait 1876 és 1880 között a Zürichi Egyetem mérnöki szakosztályában végezte; 1880-ban ugyanott nyert mérnöki oklevelet és azt 1882-ben a budapesti műegyetemen honosíttatta. Tanulmányutat tett Svájcban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Olaszországban.
1880-ban a közmunka és közlekedési minisztériumban díjtalan mérnök-gyakornokká nevezték ki a fiumei kikötő építéséhez; 1881-ben a folyammérnöki szolgálathoz került, a Tisza árvize elleni védekezés alkalmával. 1889-ben a temesvári királyi folyammérnöki hivatal vezetésével bízták meg. Mint főmérnök 1893-ban a földművelési minisztérium vízrajzi osztályához került, ahol 1895-ben műszaki tanácsosi rangot kapott. 1896-ban az osztálytanácsosi címet, mint a földművelésügyi minisztériumba beosztott műszaki tanácsos, a vízépítészeti csoportnak az ezredéves kiállításon való rendezéséért nyerte, Klimm Mihály műegyetemi tanár elhunytával. 1896 februárjában ennek helyettesítésére hívták meg és júliusban rendes tanárrá nevezték ki. 1914–15-ben és 1915–16-ban az egyetem rektora volt, 1921-ben vonult nyugdíjba.
A vízépítészeti országos nagytanács tagja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítészeti szakosztályának elnöke, 1912 és 1916 pedig az intézmény elnöke, a magyar hajósok egyesületének ügyvivő igazgatója; a Magyar Földrajzi Társaság levelező tagja, a békésbánáti református egyházmegye világi tanácsbírája volt.
Számottevő eredményeket ért el az ármentesítés, a vízépítési műtárgyak tervezése és építése terén.
A családi név a Sebestény, melyről a nemesi levél is szól; a Kovács előnév később jött hozzá, szépapja még Kovács Sebesténynek írta nevét.
Cikkei és felolvasásai a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyében, a Vízügyi Közleményekben és a Vízrajzi osztály Évkönyvében (1891-94), A német, osztrák és magyar hajózási kötelék 1898. ülésének irataiban (értekezése), és az 1896. ezredéves kiállítástól kiadott Jelentésben (A magyarországi vízépítészet ismertetése) jelentek meg.
Munkái
[szerkesztés]- A Temes-Bélavölgy ármentesítése. Budapest, 1889. (Németül is.)
- Vízépítészet az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Uo. 1897. (Bogdánfy Ödön kir. mérnökkel együtt. Ism. Vasárnapi Ujság 38. sz.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08600.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8