Kovács Károly (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Károly
Született1898. október 12.
Nagyekemező
Elhunyt1976. február 14. (77 évesen)
Budapest
Foglalkozásaújságíró,
költő,
jogász
SablonWikidataSegítség

Kovács Károly (Nagyekemező, 1898. október 12.Budapest, 1976. február 14.) újságíró, költő, jogász.

Életútja[szerkesztés]

A dévai főreáliskolában érettségizett (1916). Újságírói gyakornokként kezdte pályáját. Első írása a Hunyadvármegye c. hetilapban jelent meg (1918). A Déva és Vidéke (1920–29), Dévai Újság (1931), Erdélyi Napló (1931–40) szerkesztője, a Keleti Újság, Magyar Kisebbség munkatársa; verseit a Pásztortűz közölte. 1940 után pénzügyi tisztviselő Szatmárnémetiben, 1945-ben a kolozsvári tudományegyetemen jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Egy ideig a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) szatmári lapját szerkesztette, 1948-tól pénzügyi számvevő Magyarországon nyugdíjazásáig (1964).

Ady nyomdokain kibontakozó lírájának jellemző darabja a Fekete május című költemény az 1922. április 24-i lupényi bányászkatasztrófa 82 áldozatának emlékére. Társszerkesztője a Hunyad megyei írók és képzőművészek Szerencse fel! című antológiájának (Déva 1933).

Önálló kötetei[szerkesztés]

  • A halott csillag (versek, Déva 1923)
  • A Dévai Ipartestület 40 éves története 1885-1925. (Déva 1925)
  • Misztérium (Déva 1926)
  • A feltörő óriás (Déva 1937)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]