Koszmosz–470

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–470
Indítás dátuma 1971. december 27.
Indítás helye Pleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
Hordozórakéta Szojuz–M
COSPAR azonosító1971-118A
SCN05727

A Koszmosz–470 (oroszul: Космос–470) szovjet Zenit–4MT típusú felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A Zenyit–4M (11F69) továbbfejlesztett, nagyobb felbontású fényképezőgéppel ellátott, harmadik nemzedéki műhold, katonai és állami célokat szolgált.

Jellemzői[szerkesztés]

OKB–1 tervezőirodában fejlesztettek ki, sorozatgyártásuk Kujbisevben folyt. Üzemeltette a Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО).

Megnevezései: Koszmosz–470; Космос 470; COSPAR: 1971-118A; Kódszáma: 5727.

1971. december 27-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–43/4 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Szojuz–M (GRAU-kódja: 11A511M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 89 perces, 65,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 194 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt.

Tömege 6300 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Fényképezőgépe a SA-106 volt, topográfiai térképkészítéshez fejlesztették. Nagyobb pontosság érdekében lézer magasságmérőt és doppler műszert alkalmazta. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 14 nap.

1972. január 6-án 9 nap (0,03 év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–469

Koszmosz-program
1969–től

Utódja:
Koszmosz–471