Garattasak

A garatbarázdák (külső arab számok), garatívek (római számok) és garattasakok (belső arab számok) hosszmetszete

Az előzőnek megfelelő ábra Gray anatómiakönyvében

A garattasakok más néven kopoltyútasakok (angolul pharyngeal vagy branchial pouches) az embrió fejlődése során a garatbél endodermális hámjából kialakuló páros képletek. (A garatbél az előbél kraniális, fejvégi része, mely az embrió „nyakának” megfelelően helyezkedik el.) A garattasakoktól kifelé haladva találhatók meg a garatívek és a garatbarázdák. E képletekből a későbbiekben fontos feji, nyaki és mellkasi szervek képződnek.

Emberben öt pár garattasak található:

• Az első pár garattasakból a dobüreg és a fülkürt hámja alakul ki.
• A második pár garattasak képződménye a szájpadmandula.
• A harmadik pár garattasakból alakul ki a két alsó mellékpajzsmirigy és a csecsemőmirigy.
• A negyedik pár garattasakból képződnek a felső mellékpajzsmirigyek, valamint ebből is megkezdődik a csecsemőmirigy hámjának fejlődése, de ez a későbbiekben eltűnik.
• Az ötödik pár garattasak képződménye az ultimobranchiális test, melyből a pajzsmirigy C-sejtjei származnak.

A 3. és 4. garattasakok fejlődési rendellenessége DiGeorge-szindrómát eredményez.

Források

• Szentágothai J., Réthelyi M.: Funkcionális anatómia. 8. átd. bőv. kiad. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002. ISBN 963-242-564-2
• T. W. Sadler: Langman Orvosi embryologia. (Ford.: Hadházy Cs., Lévai G.) Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-242-035-7