Konsztandínosz Micotákisz
| Konsztandínosz Micotákisz | |
 | |
| Görögország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1990. április 11. – 1993. október 13. | |
| Előd | Xenofón Zolótasz |
| Utód | Andreasz Papandreu |
| Görögország külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1992. április 14. – 1992. augusztus 7. | |
| Előd | Andónisz Szamarász |
| Utód | Mihálisz Papakonsztandínu |
| Hivatali idő 1980. május 10. – 1981. október 21. | |
| Előd | Jeórjosz Rálisz |
| Utód | Joánisz Haralambópulosz |
| Született | 1918. október 18.[1][2][3][4][5] Haniá[6] |
| Elhunyt | 2017. május 29. (98 évesen)[7][1][2][4][5] Athén |
| Párt |
|
| Szülei | Stavroula Ploumidakis Kiriákosz Micotákisz |
| Házastársa | Maríka Micotáki (1953. június – 2012. május 6., Glifáda) |
| Gyermekei | Dora Bakojanni Kiriákosz Micotákisz Alexandra Mitsotakis Katerina Mitsotakis |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | Athéni Egyetem (alapfokozat, jogtudomány, politikatudomány, közgazdaság-tudomány) |
| Díjak |
|
 | |
| Konsztandínosz Micotákisz aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Konsztandínosz Micotákisz témájú médiaállományokat. | |
Konsztandínosz Micotákisz (görög betűkkel: Κωνσταντίνος Μητσοτάκης; Halépa, 1918. október 18. – Athén, 2017. május 29.) görög politikus, miniszterelnök (1990–1993),[8] Kiriákosz Micotákisz kormányfő apja.[9]
Élete[szerkesztés]
Az athéni egyetemen jogi és közgazdasági diplomát szerzett. 1946-ban, 28 évesen választották meg először parlamenti képviselőnek a saját nagyapja, Konsztantinósz Micotákisz (1845-1898) által alapított Liberális Párt színeiben. 1967-ben a katonai junta letartóztatta, de a börtön elől Törökország érintésével sikerült Párizsba menekülnie, ahol a diktatúra bukásáig (1974) élt. Hazatérése után, 1977-ben parlamenti képviselővé választották az újonnan alapított Új Liberálisok Pártja kötelékében, melyet egy évvel később beolvasztott a jobbközép Új Demokráciába (ND).
Volt külügyminiszter (1980-1981, 1992) és az Égei-tenger térségéért felelős miniszter (1991-1993), 1984-ben pedig az ellenzékben lévő pártja elnöke (1993-ig) lett. Az 1989-es választás pártja győzelmével zárult, azonban mégsem tudott kormányt alakítani, néhány hónappal korábban ugyanis a kormánypárt, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) úgy módosította a választási törvényt, hogy csak abszolút többséggel lehessen nyerni. Ebből kifolyólag az ND-nek hiába volt hússzal több képviselője, mint a Paszoknak, az még mindig hattal volt kevesebb az eléghez. Két újabb választást kellett tartani ahhoz, hogy Görögország miniszterelnökévé váljon (1990 és 1993 között).
Nem tudta végigvinni mandátumát, mert 1993-ban néhány párttársa – Andónisz Szamarász későbbi kormányfő vezetésével – kivált az ND-ből, és így ismét a Paszok került fölénybe. Pártelnöki posztjáról ekkor lemondott, de a képviselői mandátumát megtartotta, egészen 2004-ig.[9]
Fia Kiriákosz 2019-től Görögország miniszterelnöke.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
- ↑ «Έφυγε» ο Κωνσταντίνος Μητσοτάκης
- ↑ Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? fordította: Hulley Orsolya, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, 280. oldal, ISBN 963 547 849 6
- ↑ a b Fokasz Oresztész: Hosszú árnyék. In.: HVG. XLI. évfolyam, 2019/29. (2088.) szám, 26-27. oldal, ISSN 1217-9647
