Konszekráció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A konszekráció a katolikus liturgiában az átváltoztatást (átlényegítést) jelenti utalva az utolsó vacsorára, ahogy a kenyér Krisztus testévé változik. Először Tertullianusnál és Szent Ambrusnál fordul elő.

Konszekráció a húsvéti liturgiában[szerkesztés]

Az Eucharisztia ünneplése mindig magában foglalja Isten Igéjének hirdetését, a hálaadást az Atyaistennek minden jótéteményéért, elsősorban Fiának ajándékozásáért, a kenyér és a bor konszekrációját, valamint a részesedést a liturgikus lakomában az Úr teste és vére vétele által. Mindezek az elemek egy és ugyanazt a kultikus cselekményt alkotják.

Források[szerkesztés]