Kondó Iszami
| Kondó Iszami | |
 | |
| A Sinszengumi parancsnoka | |
| Hivatali idő 1863 – 1868 | |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | Bosin-háború |
| Született | 1834. november 9. Kami-Isihara |
| Elhunyt | 1868. május 17. (33 évesen) Itabasi |
| Házastársa | Kondó Ocune |
| Élettárs | Nakanisi Kimio |
| Gyermekei | Kondō Tama |
| Foglalkozás | szamuráj |
| Halál oka | lefejezés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kondó Iszami témájú médiaállományokat. | |
Kondó Iszami (japánul: 近藤 勇, Hepburn-átírással: Kondō Isami) (1834. november 9. – 1868. május 17.) japán kardforgató és tiszt az Edo-kor végén. A Sinszengumi parancsnokaként lett híres.
Élete[szerkesztés]
Iszami, első nevén Kacugoró, Mijagava Hiszadzsiró, egy földműves fiaként született.[1] Szülőfaluja Kami-Isihara, Muszasi tartományban (a mai Csófu Nyugat-Tokióban).[2] Kacugoró 1848-tól kezdve a Sieikan dódzsóban edzett (ez volt a Tennen Risin-rjú fő dódzsója).[3]
Fiatal korában állítólag rengeteget olvasott, különösen kedvelte a 47 rónin históriáját és A három királyság regényes történetét.[4] Műveltsége, és az, hogy egyszer legyőzött egy csapat tolvajt, akik be akartak törni a házába, közkedveltté tették. Ezzel magára vonta Kondó Súszuke, a Tennen Risin-rjú harmadik mesterének figyelmét, aki 1849-ben örökbe is fogadta.[5] Kacugoró ekkor felvette a Simazaki Kacuta (島崎勝太) nevet.[6] Egy dokumentum szerint 1858-ban már a Simazaki Iszami Fudzsivara (no) Jositake (島崎勇藤原義武) volt a teljes neve, vagyis ekkor már használta az Iszamit.[7]
Állítólag a birtokában volt egy Kotecu nevű kard, amelyet egy 17. századi kardkovács, Nagaszone Kotecu készített, ám a kard valódisága erősen megkérdőjelezhető. Valószínűleg Minamoto no Kijomaro készítette, aki nagyjából Kondó idejében tevékenykedett, mint elismert kovács.[8]
Kondó 1860-ban vette el feleségét, Ocunét.[9] A házasság előnyös volt Kondó számára, mivel a nő apja Macui Jaszogoró, a Simizu-Tokugava család szolgálatában állt.[10] 1861. szeptember 30-án Iszami lett a Tennen Risin-rjú negyedik mestere, átvette a Sieikan dódzsó vezetését, és felvette a Kondó Iszami nevet.[11] Egy évvel később megszületett lánya, Tamako (1862-1886).[12] Kondó egyetlen unokája, Kondó Hiszataró az orosz-japán háborúban esett el.[13]
Bár a Sinszengumit megelőzően nem állt a sógunátus szolgálatában, 1862-ben jelölték a Kóbuso iskola edzői közé, ahol a sógunátus csatlósait képezték.[14]
A Sinszenguminál[szerkesztés]
1863-ban a Tokugava-sógunátus nagyobb csapatot szervezett róninokból azzal a céllal, hogy megvédjék Iemocsi sógunt kiotói útja során.[15] Kondó közeli barátjával, Hidzsikata Tosizóval, és a Sieikan más tagjaival és vendégeivel, így Jamanami Keiszukéval, Okita Szódzsival, Harada Szanoszukéval, Nagakura Sinpacsival, Tódó Heiszukéval és Inoue Genzaburóval közösen csatlakozott a Rósigumi néven ismertté vált alakulathoz. Miután a parancsnokuk, Kijokava Hacsiró felfedte igazi szándékát, miszerint a császárt kívánja támogatni, Kondó, Hidzsikata, az egykor mitói szolgálatban álló Szerizava Kamo, és még néhányan Kiotóban maradtak és megalapították a Mibu Rósigumit.[16] A sógunátus közvetlen csatlósához, az aizui Macudaira Katamorihoz szegődtek, és így Kiotó hadi biztosának szolgálatában a császári főváros rendfenntartó erejeként működtek.[17]
Az augusztus 18-i incidens után kapta meg az alakulat a Sinszengumi nevet.[18] 1864 júniusában (holdnaptár szerint) a csapat hírnevet szerzett magának az Ikeda-ja incidens során, amelynél letartóztattak egy csoport forradalmárt.[19]
1867. július 10-én Kondó és a Sinszengumi többi tagja is elnyerte a hatamoto rangot.[20]
A Bosin-háború és halála[szerkesztés]
A toba-fusimi-i ütközetet követően (1868. január) visszatért Edóba és előléptették vakadosijori rangba (若年寄格).[21] Felvette a harcot a császári seregekkel, de többször is vereséget szenvedett, így Kósú-Kacunumánál és Nagarejamánál. Miután feladta magát, 1868. május 17-én (holdnaptár szerint április 25-én) Szakamoto Rjóma meggyilkolásának vádjával Itabasiban lefejezték.[22]
Források[szerkesztés]
- ↑ Óisi Manabu. Sinszengumi: szaigo no busi no dzsicuzó (japán nyelven). Tokió: Chuōkōron-shinsha, 2004, p. 21
- ↑ Kodzsima Maszataka. Sinszengumi jova (japán nyelven). Tokió: Kojima-Shiryōkan, 1991, p.10
- ↑ Sinszengumi dai zensi (japán nyelven). Tokió; Shin Jinbutsu Oraisha, 2003, p.27; Óisi, p. 22.
- ↑ Kodzsima, p.14
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.27
- ↑ Kodzsima, p.95-96.
- ↑ Óisi, p. 22.
- ↑ Kizu Jaszu, Swordsmith Nagasone Kotetsu Okisato (angol nyelven). Hollywood: W.M. Hawley Publications, 1990, p. 9
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.35
- ↑ Óisi, p. 24.
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.27; Óisi, p. 24.
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.36; Óisi, p. 24.
- ↑ Romulus Hillsborough. Shinsengumi: The Shogun's Last Samurai Corps. (angol nyelven) North Clarendon: Tuttle Publishing, 2005, p. 183
- ↑ Kondó Hidzsikata to Okita no Sinszengumi (japán nyelven). Rekishi Dokuhon, 2004. december, p.62.
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.38
- ↑ Kodzsima, p. 39-40
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.45
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.52-53
- ↑ Sinszengumi dai zensi, p.56-59
- ↑ Óisi, p. 160.
- ↑ http://www.tamahito.com/isami.htm
- ↑ Kodzsima, p.91
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kondō Isami című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
