Kondó Iszami

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kondó Iszami
Kondo Isami.jpg
A Sinszengumi parancsnoka
Hivatali idő
18631868
Katonai pályafutása
Csatái Bosin-háború

Született 1834. november 9.
Kami-Isihara
Elhunyt 1868. május 17. (33 évesen)
Itabasi

Házastársa Kondó Ocune
Foglalkozás Szamuráj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kondó Iszami témájú médiaállományokat.

Kondó Iszami (japánul: 近藤 勇, Hepburn-átírással: Kondō Isami) (1834. november 9.1868. május 17.) japán kardforgató és tiszt az Edo-kor végén. A Sinszengumi parancsnokaként lett híres.

Élete[szerkesztés]

Iszami, első nevén Kacugoró, Mijagava Hiszadzsiró, egy földműves fiaként született.[1] Szülőfaluja Kami-Isihara, Muszasi tartományban (a mai Csófu Nyugat-Tokióban).[2] Kacugoró 1848-tól kezdve a Sieikan dódzsóban edzett (ez volt a Tennen Risin-rjú fő dódzsója).[3]

Fiatal korában állítólag rengeteget olvasott, különösen kedvelte a 47 rónin históriáját és A három királyság regényes történetét.[4] Műveltsége, és az, hogy egyszer legyőzött egy csapat tolvajt, akik be akartak törni a házába, közkedveltté tették. Ezzel magára vonta Kondó Súszuke, a Tennen Risin-rjú harmadik mesterének figyelmét, aki 1849-ben örökbe is fogadta.[5] Kacugoró ekkor felvette a Simazaki Kacuta (島崎勝太) nevet.[6] Egy dokumentum szerint 1858-ban már a Simazaki Iszami Fudzsivara (no) Jositake (島崎勇藤原義武) volt a teljes neve, vagyis ekkor már használta az Iszamit.[7]

Állítólag a birtokában volt egy Kotecu nevű kard, amelyet egy 17. századi kardkovács, Nagaszone Kotecu készített, ám a kard valódisága erősen megkérdőjelezhető. Valószínűleg Minamoto no Kijomaro készítette, aki nagyjából Kondó idejében tevékenykedett, mint elismert kovács.[8]

Kondó 1860-ban vette el feleségét, Ocunét.[9] A házasság előnyös volt Kondó számára, mivel a nő apja Macui Jaszogoró, a Simizu-Tokugava család szolgálatában állt.[10] 1861. szeptember 30-án Iszami lett a Tennen Risin-rjú negyedik mestere, átvette a Sieikan dódzsó vezetését, és felvette a Kondó Iszami nevet.[11] Egy évvel később megszületett lánya, Tamako (1862-1886).[12] Kondó egyetlen unokája, Kondó Hiszataró az orosz-japán háborúban esett el.[13]

Bár a Sinszengumit megelőzően nem állt a sógunátus szolgálatában, 1862-ben jelölték a Kóbuso iskola edzői közé, ahol a sógunátus csatlósait képezték.[14]

A Sinszenguminál[szerkesztés]

1863-ban a Tokugava-sógunátus nagyobb csapatot szervezett róninokból azzal a céllal, hogy megvédjék Iemocsi sógunt kiotói útja során.[15] Kondó közeli barátjával, Hidzsikata Tosizóval, és a Sieikan más tagjaival és vendégeivel, így Jamanami Keiszukéval, Okita Szódzsival, Harada Szanoszukéval, Nagakura Sinpacsival, Tódó Heiszukéval és Inoue Genzaburóval közösen csatlakozott a Rósigumi néven ismertté vált alakulathoz. Miután a parancsnokuk, Kijokava Hacsiró felfedte igazi szándékát, miszerint a császárt kívánja támogatni, Kondó, Hidzsikata, az egykor mitói szolgálatban álló Szerizava Kamo, és még néhányan Kiotóban maradtak és megalapították a Mibu Rósigumit.[16] A sógunátus közvetlen csatlósához, az aizui Macudaira Katamorihoz szegődtek, és így Kiotó hadi biztosának szolgálatában a császári főváros rendfenntartó erejeként működtek.[17]

Az augusztus 18-i incidens után kapta meg az alakulat a Sinszengumi nevet.[18] 1864 júniusában (holdnaptár szerint) a csapat hírnevet szerzett magának az Ikeda-ja incidens során, amelynél letartóztattak egy csoport forradalmárt.[19]

1867. július 10-én Kondó és a Sinszengumi többi tagja is elnyerte a hatamoto rangot.[20]

A Bosin-háború és halála[szerkesztés]

A toba-fusimi-i ütközetet követően (1868. január) visszatért Edóba és előléptették vakadosijori rangba (若年寄格).[21] Felvette a harcot a császári seregekkel, de többször is vereséget szenvedett, így Kósú-Kacunumánál és Nagarejamánál. Miután feladta magát, 1868. május 17-én (holdnaptár szerint április 25-én) Szakamoto Rjóma meggyilkolásának vádjával Itabasiban lefejezték.[22]

Források[szerkesztés]

  1. Óisi Manabu. Sinszengumi: szaigo no busi no dzsicuzó (japán nyelven). Tokió: Chuōkōron-shinsha, 2004, p. 21
  2. Kodzsima Maszataka. Sinszengumi jova (japán nyelven). Tokió: Kojima-Shiryōkan, 1991, p.10
  3. Sinszengumi dai zensi (japán nyelven). Tokió; Shin Jinbutsu Oraisha, 2003, p.27; Óisi, p. 22.
  4. Kodzsima, p.14
  5. Sinszengumi dai zensi, p.27
  6. Kodzsima, p.95-96.
  7. Óisi, p. 22.
  8. Kizu Jaszu, Swordsmith Nagasone Kotetsu Okisato (angol nyelven). Hollywood: W.M. Hawley Publications, 1990, p. 9
  9. Sinszengumi dai zensi, p.35
  10. Óisi, p. 24.
  11. Sinszengumi dai zensi, p.27; Óisi, p. 24.
  12. Sinszengumi dai zensi, p.36; Óisi, p. 24.
  13. Romulus Hillsborough. Shinsengumi: The Shogun's Last Samurai Corps. (angol nyelven) North Clarendon: Tuttle Publishing, 2005, p. 183
  14. Kondó Hidzsikata to Okita no Sinszengumi (japán nyelven). Rekishi Dokuhon, 2004. december, p.62.
  15. Sinszengumi dai zensi, p.38
  16. Kodzsima, p. 39-40
  17. Sinszengumi dai zensi, p.45
  18. Sinszengumi dai zensi, p.52-53
  19. Sinszengumi dai zensi, p.56-59
  20. Óisi, p. 160.
  21. http://www.tamahito.com/isami.htm
  22. Kodzsima, p.91

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kondō Isami című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.