Rónin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rónin tanító vagy úr nélküli szamuráj harcosok megnevezése a feudális (1185-1868 közötti időszak) Japánban.

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejezés szó szerint „elsodrott embert” jelent, utalva arra, hogy a kitaszított szamurájt elsodorták az élet hullámai. A kifejezés maga korábbról a Nara-, illetve a Heian-korból származik.

Róninná válás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy szamuráj négyféleképpen válhatott róninná:

  • A szamuráj hűbérura meghalt vagy klánja megsemmisült. Ebben az esetben az összes életben maradt szamuráj, aki az elhalálozott urat szolgálta, rónin lett.
  • A szamurájt a hűbérura elbocsátotta szolgálatából. A törvény értelmében egy hűbérúr sem alkalmazhatott más hűbérúr által elbocsátott szamurájt.
  • A szamuráj engedély nélkül elhagyta a szolgálati helyét.
  • Róninnak született, egy rónin fiaként.

Egy szamuráj számára hatalmas szégyen, ha ura harcban elesett, ekkor – a szamurájok törvénykönyve, a Busidó alapján – köteles volt szeppukut, rituális öngyilkosságot végrehajtani. Bár ez csak íratlan törvény volt, megtagadása hatalmas szégyennek számított. A Busidót be nem tartó harcosok kitaszítottak lettek mind a hűbérurak, mind a többi szamuráj szemében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]