Koculi-kormány
| Koculi-kormány | |||||
| Adatok | |||||
| Megalakulása | 1921. december 6. | ||||
| Feloszlása | 1921. december 6. | ||||
| Időtartam | 12 óra | ||||
| Állam | Albánia | ||||
| Államforma | alkotmányos monarchia | ||||
| Miniszterelnök | Qazim Koculi | ||||
| Államfő | négytagú Legfelsőbb Tanács | ||||
A Koculi-kormány az 1912-ben függetlenné vált Albánia időrendben kilencedik (az ügyvezető kormányszerveket is számolva tizenkettedik), 1921. december 6-án hivatalban lévő kormánya volt. A voltaképpen csak papíron létező kabinet tizenkét órával Qazim Koculi kormányfői megbízatása után le is mondott, ezzel Albánia történelmének mindmáig legrövidebb ideig hivatalban lévő kabinetje lett.[1]
Története[szerkesztés]
A régenstanács egyik tagja, Aqif Elbasani felbujtására 1921. december 6-án a hajnali órákban puccsal lemondatták Pandeli Evangjeli kormányfőt.[2] Elbasani pasa a régenstanács nevében eljárva, az alkotmányosságot felrúgva Qazim Koculi vlorai prefektust nevezte ki miniszterelnöknek anélkül, hogy meggyőződött volna jelöltje tényleges politikai támogatottságáról. Az új miniszterelnök össze is állította a kormánynévsort, de az általa kiszemelt politikusok elhárították a megkeresést, egyikük sem tartotta Koculi személyét garanciának a stabil kormányzásra. A kudarcos egyeztetéseket követően Koculi lemondott kormányfői tisztségéről.[3]
Lemondásának pontos idejét illetően megoszlanak a források, több helyütt huszonnégy órás kormányfői mandátumról és december 7-éről esik szó,[4] de levéltári források alapján Koculi mindössze tizenkét órán át volt Albánia miniszterelnöke, és már kinevezése napján, december 6-án lemondott.[5] Papíron maradt kormánynévsora az általa kiszemelt tárcavezetőkkel a következő volt: Fan Noli külügyminiszter, Zija Dibra hadügyminiszter, Luigj Gurakuqi belügyminiszter, Ahmet Dakli pénzügyminiszter, Hoxha Kadriu igazságügy-miniszter, Koço Tasi közmunkaügyi miniszter és Haki Tefiku oktatási miniszter.[6]
A kevéssel később felállt Legfelsőbb Bíróság visszamenőlegesen megrótta Koculit, amiért egy alkotmányellenes helyzetben is vállalta a kormányfői feladatokat.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Qafoku 2017 :xviii., 73.
- ↑ Palotás 2003 :224.; Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :31–32.; Elsie 2013 :134.; Qafoku 2017 :64., 68., 70.
- ↑ Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :32. (Koculi miniszterelnöki kinevezését december 7-ére teszi); Elsie 2013 :241.; Qafoku 2017 :73.
- ↑ Pearson 2004 :181.; Fischer 2012 :32.
- ↑ Qafoku 2017 :72–73.
- ↑ Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2020. április 3.)
- ↑ Fischer 2012 :34.
Források[szerkesztés]
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Qafoku 2017: Roland Qafoku: Historia e 33 kryeministrave të Shqipërisë nga Ismail Qemali te Edi Rama (’Albánia 33 miniszterelnökének története Ismail Qemalitól Edi Ramáig’). 2. kiad. Tiranë: Onufri. 2017. ISBN 978-9928-226-63-1
