Kisekemező
Kisekemező | |
Közigazgatás | |
Település | Kiskapus |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 07′ 30″, k. h. 24° 15′ 00″46.125000°N 24.250000°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 30″, k. h. 24° 15′ 00″46.125000°N 24.250000°E |
Kisekemező (románul Târnăvioara, németül Kleinprobstdorf) egykor önálló település Erdélyben, Szeben megye területén, jelenleg Kiskapus településrésze.
Fekvése
[szerkesztés]A Nagy-Küküllő jobb partján, Kiskapussal szemben helyezkedik el.
Története
[szerkesztés]1358-ban Kysekemezeu néven említették először. 1387-ben a szebeni prépostság birtoka volt.
A települést római-katolikus vallású erdélyi szászok alapították, akik később, a reformációt követően felvették a lutheránus vallást. Középkori erődített templomát (melynek építési idejéről nincs tudomásunk, de valószínűleg a 14. század végén már állt) ennek megfelelően átalakítják. A templom falait 1854-ben lebontották, köveiből harangtornyot építettek.
A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott. Az 1960-as évek végén csatolták Kiskapushoz.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 499 lakosa volt, ebből 357 német és 142 román nemzetiségű.
1966-ban 705 lakosából 459 fő német, 238 fő román, 6 fő magyar és 2 fő cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Források
[szerkesztés]Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6