Királynék völgye 55

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Királynék völgye 55
Amonherkhopsef temetkezési helye
III. Ramszesz és Amonherkhopsef herceg Hathor előtt
III. Ramszesz és Amonherkhopsef herceg Hathor előtt

ElhelyezkedésKirálynék völgye
Felfedezés dátuma1904
FeltártaErnesto Schiaparelli
Előző
Következő
QV53
QV60
QV55 (Egyiptom)
QV55
QV55
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 25° 43′ 36″, k. h. 32° 35′ 33″
A Wikimédia Commons tartalmaz Királynék völgye 55 témájú médiaállományokat.

A Királynék völgye 55 (QV55) ókori egyiptomi sír a Királynék völgyében. Amonherkhopsef herceg, trónörökös, III. Ramszesz fáraó fiatalon elhunyt fiának sírja. A sírt az Olaszországi Régészeti Küldöttség Ernesto Schiaparelli vezette, 1903-1904 közt végzett ásatása során találták meg.[1] A sírt teljesen kifosztották, csak a befejezetlen szarkofág és pár tárgy maradt benne,[2] domborműves díszítése azonban nagyon jó állapotban maradt fenn és a völgy egyik legszebb sírjává teszi.

Leírása[szerkesztés]

A bejárattól meredek lépcsősor vezet le egy négyzetes alaprajzú előcsarnokba, ahonnan jobbra egy oldalkamra nyílik. Az előcsarnok egyenesen folytatódik a teremben, amelyben a vörösgránit szarkofágot megtalálták, ebből jobbra egy oldalkamra, a helyiség hátuljában pedig egy hátsó mellékkamra nyílik. Utóbbiba vitték át a szarkofágot.[3]

A korabeli hercegi sírokból ismert módon a dekoráció nagy részén a királyé a főszerep. A körülbelül tizenöt évesen elhunyt herceget az ifjúságot jelző hajfürttel ábrázolják. Az előcsarnokban a király, a herceg és istenek képei láthatóak; III. Ramszesz hódol Ptah, Ptah-Tatjenen, Su valamint a Hórusz-fiak előtt, hogy kedvesen fogadják fiát.[1] A továbbvezető ajtó egyik oldalán a királyt Ízisz öleli át, mögötte Thot áll, a másik oldalon egy másik istennővel, talán Hathorral ábrázolják az uralkodót. Az előkamra oldalkamrájának díszítése befejezetlen maradt, a tervezett dekorációnak csak pár vázlata látható.[4]

Az előcsarnokból a szarkofágterembe vezető kis lépcső két oldalán Ízisz és Nebethet a megtisztulás szertartását végzik, mellyel üdvözlik az elhunytat az alvilágban,[4] Hórusz Inmutef pedig bevezeti a királyt és fiát a szarkofágterembe. Ennek falán a Halottak Könyve jelenetei láthatóak, előttük a király látható, a herceg mögötte áll.[1] A Halottak Könyve 145. fejezetében szereplő túlvilág kapuit érdekes módon felosztották a hercegek sírjai közt, a QV55-be az 5.-8. kapu került.[5] A teremből jobbra és hátul nyíló két mellékkamra díszítetlen, de utóbbinak bejárata fölött szárnyas napkorong, ureuszok és III. Ramszesz kártusai láthatóak, kétoldalt pedig Ízisz és Nebethet ábrázolása.[4]

A gránit szarkofágot, melyet eredetileg az előtte lévő helyiségben találtak, a felfedezés után vitték át a leghátsó kamrába, hogy könnyebben lehessen közlekedni a sírban.[2] Nem tudni, ide temették-e a herceget; a Királyok völgye 13 sírban, amely eredetileg Bay kancellárnak épült, megtaláltak egy eredetileg Tauszert fáraónő számára készült szarkofágot, melyen a nevet átírták Amonherkhopsef nevére.[2] Valószínűbb azonban, hogy itt egy később élt Amonherkhopsefről van szó, mert a sír kisajátítása VI. Ramszesz korára tehető, Amonherkhopsef (III. Ramszesz fia) pedig még apja uralkodása alatt meghalt.[6] A leghátsó mellékkamrában egy magzat vászonba burkolt testét őrzik, amelyet Schiaparelli a völgy egyik vádijában talált, a QV88 sírban, Jahmesz herceg sírjában; eredetileg nem ide temették.[1]

A sír egyike a völgy néhány látogatható sírjának.

III. Ramszesz és Amonherkhopsef istenek (balra Imszet, jobbra Ízisz) előtt

Források[szerkesztés]

  1. a b c d Alberto Siliotti: Királyok völgye. Budapest: Gabo. [1998]. ISBN 963-8009-14-4  , p.79
  2. a b c Demas, Martha, and Neville Agnew, eds. 2012. Valley of the Queens Assessment Report: Volume 1. Los Angeles, CA: Getty Conservation Institute. p.76 Getty Conservation Institute, link
  3. Jimmy Dunn: The Tomb of Amenherkhepshef in the Valley of the Queens
  4. a b c Demas & Agnew, p.77
  5. Demas, p.71
  6. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , pp.190,192

Külső hivatkozások[szerkesztés]