Münchner Residenz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Királyi Palota (München) szócikkből átirányítva)
Münchner Residenz
Münchner Residenz 2014-08-02 Pano.jpg
Település München
Építési stílus reneszánsz építészet
Hasznosítása
Elhelyezkedése
Münchner Residenz (München)
Münchner Residenz
Münchner Residenz
Pozíció München térképén
é. sz. 48° 08′ 28″, k. h. 11° 34′ 41″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 28″, k. h. 11° 34′ 41″
Münchner Residenz weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Münchner Residenz témájú médiaállományokat.
Az épületkomplexum alaprajza

A Münchner Residenz az egykori bajor hercegek, választófejedelmek és királyok palotája München belvárosában. Az épületcsoport Németország legnagyobb városi palotája és egyben Európa egyik legnagyobb művészeti múzeuma.

A palotakomplexum tíz belső udvar körül három nagy épületcsoportból áll. Az egyik a Königsbau (azaz „Királyi építmény”, a Max-Joseph tér felőli oldalon), a második a Maximilianische Residenz vagy Alte Residenz, a Residenzstraße felé nyíló homlokzattal, a harmadik pedig a a Hofgarten park felé néző Festsaalbau. A paloták hatalmas belső terének jelentős részét Residenzmuseum foglalja el, a látogatható termek száma 130.[1] Az építészeti stílus a keletkezési koroknak megfelelően változatos, a fő irányzatok a reneszánsz, barokk, rokokó és a klasszicizmus.


Története[szerkesztés]

A Residenz helye már évezredekkel ezelőtt is lakott volt. 2014-ben régészek az Apothekenhof nevű udvar alatt csaknem érintetlen késő bronzkori sírt tártak fel.[2]

A Münchner Residenz a Hofgarten parkkal és a Neuveste maradványaival, Michael Wening alkotása, 1700 után

A város gyors növekedése és a polgári forrongások 1385-ben eddigi rezidenciájuk, a régi királyi vár feladására és a kibővített város északkeleti részén új erődítmény, a Neuveste emelésére késztették a Wittelsbachokat, ugyanis az Alter Hof, a felső-bajorországi, majd bajorországi hercegek addigi rezidenciája már nem volt elég biztonságos. Az új erődöt a város felől vizesárok védte.

A Neuveste a századok során rendszeresen változott, fejlődött. Szinte az összes Wittelsbach végzett bővítést a palotán, vagy éppen megcsonkította azt, mikor új épületekhez használta fel bizonyos részeit. Egyedül az ún. Móric-torony maradt évszázadokon át érintetlen. A különböző tervek és stílusok alkalmazása révén nem született ugyan építészetileg egységes épület, de kultúrtörténeti szempontból azonban mindenképpen érdekes együttes keletkezett az idők során.

A második világháborús bombázások során a palota súlyos károkat szenvedett. A 23.500 négyzetméteres tetőszerkezetből csupán 50 négyzetméter maradt meg épen. Az épületegyüttes nagy részét a Bajor Állami Kastélyok, Kertek és Tavak Hivatala a háború utáni évtizedekben újból felépítette.[3] Ezt az is lehetővé tette, hogy a müncheni polgárok a palota bútorainak és belső burkolatainak a nagy részét még a bombatámadások előtt kimenekítették és biztonságba helyezték. Később a müncheniek adományokkal segítették a királyi palota helyreállítását. Egy részük még a világháború utolsó napjaiban megalapította a Freunde der Residenz egyesületet, aminek célja az épületek újbóli felépítésének és gondozásának segítése. Az egyesület a mai napig aktív és számos adakozási akciót szervezett.[4]

Mai használata[szerkesztés]

A palota nagy része múzeumként működik. A múzeumban egyrészt 130 uralkodói termet, szobát lehet megtekinteni, de láthatók benne művészeti gyűjtemények is. Ilyenek a porcelán és miniatúrfestmény gyűjtemények.[5] A palotában található még az Állami Éremgyűjtemény.[6]

Szintén a palotában kapott helyet a Bajor Állami Színház mindhárom színpada (Neues Residenztheater, Cuvilliés-Theater, Marstall).[7] A Herkulessaalban klasszikus zenekarok koncerteznek rendszeresen. A belső udvar nyáron szabadtéri koncertek, színházi előadások helyszíne. A Bajor Tudományos Akadémia[8] és a Bajor Szépművészeti Akadémia[9] székhelyei is a kiterjedt épületegyüttesben vannak.

Több termet lehet privát rendezvényre bérelni. A palotamúzeum két termében a bajor kormány tart néha reprezentatív rendezvényeket.[10] Ilyen például a kormány hagyományos újévi fogadása.

Kincstár[szerkesztés]

Külön látogatható a kincstár, amelynek tíz helyiségből álló páncéltermében a bajor uralkodók által évszázadokon át gyűjtött legértékesebb tárgyak tekinthetők meg. A több mint 1200 darabból álló gyűjtemény uralkodói ékszerekből, aranytárgyakból, valamint drágakövekből, elefántcsontból, hegyikristályból és más értékes anyagokból készült dísztárgyakból áll. A kincstárban őrzik a bajor királyi koronázási ékszereket is.[11]

Az első teremben, a legősibb kincsek között látható a Gizella-kereszt(wd), amit Gizella magyar királyné adományozott 1006-ban a regensburgi Niedermünster kolostornak(wd) édesanyja, Burgundi Gizella(wd) emlékére. Számos fontos tárgy pontos története nem ismert, mint például a Luxemburgi Kunigunda német-római császárnénak tulajdonított koronáé a 11. századból.

A legidősebb kincsek terme[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A kincstárat V. Albert bajor herceg alapította végrendeletileg 1565-ben azzal, hogy a Wittelsbach-ház tulajdonában álló elidegeníthetetlen, örökletes és dinasztikus ékszereket együtt kell őrizni. Az alapító utódai, V. Vilmos bajor herceg, I. Miksa bajor választófejedelem és a többiek rendszeresen bővítették a kincstár állományát. Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem a 18. században a pfalzi kincseket is Münchenbe hozta. 1803-ban az egyházi javak elkobzása révén is számos középkori kinccsel bővült az állomány. 1805-ben, a Bajor Királyság létrejöttével az új királyi koronát és ékszereket is a kincstárban helyezték el.

A kincstár 1731-ben egy erre a célra kialakított teremben kapott helyet az Ősök galériája mellett (ma itt a porcelángyűjtemény látható). 1897-ben a a gyűjteményt egy másik teremben helyezték el, aminek a neve később Alte Schatzkammer lett, és megnyitották a nagyközönség számára is. Ma itt a múzeum fogadóhelyisége, pénztára van.

A világi kincstár mellett a korai 17. századtól a Münchner Residenz udvari kápolnájában őriztek számos rendkívül értékes liturgikus kegytárgyat, relikviát, ereklyetartót is, főleg V. Vilmos és I. Miksa szerzeményeiből. Ezek egy részét 1958-ban szintén a kincstárhoz csatolták.

A kincstár mai formájában 1958. június 21-én nyílt meg a Königsbau épületrész földszintjén, a Residenzmuseum első szakaszának kialakításával egy időben. A tíz teremben időrendben, illetve anyaguk és stílusuk szerint csoportosítva mutatják be a bajor uralkodók csaknem ezer év alatt felhalmozott értékeit.

Képek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kurt Faltlhauser: Die Münchner Residenz. Geschichte, Zerstörung, Wiederaufbau. Thorbecke, Ostfildern 2006, ISBN 9783799501743
  • Gerhard Hojer: Die Prunkappartements Ludwigs I. im Königsbau der Münchner Residenz. Hugendubel GmbH, München 1992, ISBN 3880346399
  • Gerhard Hojer: König Ludwig II.-Museum Herrenchiemsee. Hirmer Verlag, München 1986, ISBN 3777441600
  • Gerhard Hojer, Herbert Brunner und Lorenz Seelig: Residenz München. Bayerische Verwaltung der staatlichen Schlösser, Gärten und Seen, München 1996, ohne ISBN
  • Johannes Erichsen u. Katharina Heinemann: Bayerns Krone 1806 - 200 Jahre Königreich Bayern. Hirmer Verlag, München 2006, ISBN 9783777430553
  • Henriette Graf: Die Residenz in München - Hofzeremoniell, Innenräume und Möblierung von Kurfürst Maximilian I. bis Kaiser Karl VII.. Bayerische Verwaltung der staatlichen Schlösser, Gärten und Seen, München 2002, ISBN 3932982436
  • Susan Maxwell: The Pursuit of Art and Pleasure in the Secret Grotto of Wilhelm V of Bavaria, in: Renaissance quarterly, 61 (2008), 2, S. 414–462.
  • Samuel John Klingensmith: The utility of splendor. Ceremony, social life and architecture at the Court of Bavaria 1600 - 1800, Chicago, Ill. [u.a.] 1993.
  • Cornelia Kemp: Das Herzkabinett der Kurfürstin Henriette Adelaide in der Münchner Residenz. Eine preziöse Liebeskonzeption und ihre Ikonographie, in: Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst, 33 (1982), S. 131–154.
  • Tino Walz: Untergang und Neubeginn - Die Rettung der Wittelsbacher Schatzkammer, der Wiederaufbau der Münchner Residenz und andere Erinnerungen aus meinem Leben. Langen/Müller, München 2003, ISBN 3784429408
  • Tino Walz, Otto Meitinger und Toni Beil: Die Residenz zu München. Bayerische Vereinsbank, München 1987, ohne ISBN
  • Prinz Adalbert von Bayern: Als die Residenz noch Residenz war. Prestel Verlag, München 1967, ISBN 3791302256
  • Thomas Langenholt: Das Wittelsbacher Album. Books on Demand GmbH, Norderstedt 2001, ISBN 3831128189
  • Herbert Brunner: Die Kunstschätze der Münchner Residenz. Süddeutscher Verlag, München 1977, ISBN 3799157433
  • Herbert Brunner: Die Schatzkammer der Residenz München . Bayrische Verwaltung der staatlichen Schlösser, Gärten und Seen München, München 1970, ohne ISBN
  • Hermann Neumann: Die Münchner Residenz. Prestel Museumsführer, 2.Aufl. München 2007, ISBN 9783791322070
  • Jean Louis Schlim: Ludwig II. - Traum und Technik. MünchenVerlag, München 2010, ISBN 9783937090436 . Der Wintergarten auf der Münchner Residenz, mit 3D-Simulationen.
  • Otto Meitinger: Die baugeschichtliche Entwicklung der Neuveste. Ein Beitrag zur Geschichte der Münchener Residenz. München 1970.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]