Király-paradicsommadár
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cicinnurus regius (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Király-paradicsommadár témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Király-paradicsommadár témájú médiaállományokat és Király-paradicsommadár témájú kategóriát.
|
A király-paradicsommadár (Cicinnurus regius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a paradicsommadár-félék (Paradisaeidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Új-Guinea szigetén él, a szigetnek mind az Indonéziához, mind a Pápua Új-Guineához tartozó részén honos.
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Cicinnurus regius regius
- Cicinnurus regius coccineifrons - Jobi-sziget, sötétebb fejtollak
- Cicinnurus regius cryptorhynchus
- Cicinnurus regius gymnorhynchus
- Cicinnurus regius rex
- Cicinnurus regius similis
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Körülbelül kisebb rigónagyságú. Csőre vékony, oldalt levő dísztollai nem nagyon hosszúak, két középső farktolla majdnem véges-végig zászló nélkül való, csak a zászló legvégén vannak megint a külső zászlón bodros, csavarszerűen összekunkorodó tollak, amelyek kör alakú tollcsomót alkotnak. Háti oldala gyönyörű fényes cseresznyepiros, kivéve a szem fölött levő kicsi, négyszegletes, fekete foltocskát; álla és torka ugyanilyen gyönyörű fénylő cseresznyepiros; fejebúbja és felső farkfedői világosabbak; hasi oldala fehér, kivéve azt a mély smaragdzöldszínű, a felső részén keskeny rozsdabarna szegéllyel határolt harántsávot, amely a fehér színt elválasztja a cseresznyepirostól. A begy oldalaiból eredő tollbokréták füstösbarnák, kiszélesedett, csapott végük mélyen fénylő aranyzöld, az evezők fahéjvörösek, a farktollak olivbarnák, kívül rozsdaszínű szegéllyel, a két középső fonálszerű toll csavarszerűen összekunkorodó külső zászlója sötét aranyzöld. Szeme barna, csőre szarusárga, lábai, míg a madár életben van, gyönyörű kobaltkékek. A tojó fölül vörösbarna, alul rozsdasárga, keskeny barna harántszalagokkal.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főként rovarokkal, ízeltlábúakkal, gyümölccsel táplálkozik.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szaporodási ideje márciustól októberig tart. A hím násztáncot lejt a tojónak: farokzászlóit feje fölé emelve azokat lengeti, miközben fehér hasát mutatja imbolyogva, szárnyredőit kifordítva hirtelen megfordul és nagyra nyitja csőrét. A fészket a tojó készíti egy fa üregében. Fészekalja 2 tojásból áll, melyet fogságban 17 napig költ. A fiókák 14 napig maradnak a fészekben.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[1]
Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2021. december 29..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. november 21..
- Brehm: Az állatok világa
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
