Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce
Anas eatoni.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Úszórécék (Anatini)
Nem: Anas
Faj: A. eatoni
Tudományos név
Anas eatoni
(Sharpe, 1875)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú kategóriát.

A kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába, a réceformák (Anatinae) alcsaládjába, azon belül az úszórécék (Anatini) nemzetségébe tartozó faj.

A tudományos nevét Alfred Edmund Eaton angol felfedező után kapta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két alfaja az Indiai-óceán déli részén, a francia déli területekhez tartozó szigeteken él.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon hasonlít a nyílfarkú récéhez (Anas acuta), annak legközelebbi rokona (Sokáig csak a nyílfarkú réce alfajának tartották).

A nyílfarkú réce elterjedési területétől nagyon távol él. Valamikor nagyon régen valamilyen okból nyílfarkú récék kerülhettek a szigetekre (talán viharok sodorták őket ilyen távolra), majd mivel semmilyen további kapcsolat nem fűzte őket az északi féltekén élő madarakhoz, elkezdtek önálló fajjá válni.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis édesvízi tavakat kedvel, de előfordul mocsaras, zsombékos területeken is, télire a part közeli lagúnákra és csendes tengeröblökbe húzódik.

Többnyire rovarokat és apró rákokat fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költési időszak novembertől februárig tart. Többnyire öt tojást rak a tavak partjainál levő zsombékosban kialakított fészkébe. Költési időn kívül általában kis csoportokban látható.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban a fajt gyakran vadászták bálnavadászok (a Kerguelen-szigetek voltak a francia bálnavadászok kedvelt tartózkodási helyei) illetve a szigeteket felkereső tudományos csoportok is. Ma főleg a Kerguelen-szigeteken levő kisszámú lakostól elszökdöső macskák ritkítják állományaikat. A kergueleni alfaj állományát 1982 és 1985 között 46 800 és 62 100 pár közötti értékre becsülték.

Ezt az alfajt az 1950-es és '60-as években betelepítették a szintén a francia déli területek részét képező Amszterdam-szigetre, de ott 1970 óta nem látták, úgyhogy valószínű, hogy a betelepített populáció kipusztult. Jelenleg az Amszterdam-sziget a francia déli területek központja és az emberekkel együtt érkezett macskák illetve a behurcolt patkányok felelősek ennek a populációnak a kihalásáért.

A Crozet-szigeteki alfaj állományát 1980 és 1982 között 1800 és 2100 egyed közé tették.

A faj állományait a '80-as évek vége óta nem vizsgálták.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]