Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Anas eatoni (Sharpe, 1875) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú médiaállományokat és Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú kategóriát. |
A Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába, a réceformák (Anatinae) alcsaládjába, azon belül az úszórécék (Anatini) nemzetségébe tartozó faj.
A tudományos nevét Alfred Edmund Eaton angol felfedező után kapta.
Előfordulása[szerkesztés]
Két alfaja az Indiai-óceán déli részén, a francia déli területekhez tartozó szigeteken él.
Alfajai[szerkesztés]
- Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni eatoni) – ez az alfaj él a Kerguelen-szigeteken
- Crozet-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni drygalskyi) – ez az alfaj él a Crozet-szigeteken
Megjelenése[szerkesztés]
Nagyon hasonlít a nyílfarkú récéhez (Anas acuta), annak legközelebbi rokona (Sokáig csak a nyílfarkú réce alfajának tartották).
A nyílfarkú réce elterjedési területétől nagyon távol él. Valamikor nagyon régen valamilyen okból nyílfarkú récék kerülhettek a szigetekre (talán viharok sodorták őket ilyen távolra), majd mivel semmilyen további kapcsolat nem fűzte őket az északi féltekén élő madarakhoz, elkezdtek önálló fajjá válni.
Életmódja[szerkesztés]
Kis édesvízi tavakat kedvel, de előfordul mocsaras, zsombékos területeken is, télire a part közeli lagúnákra és csendes tengeröblökbe húzódik.
Többnyire rovarokat és apró rákokat fogyaszt.
Szaporodása[szerkesztés]
A költési időszak novembertől februárig tart. Többnyire öt tojást rak a tavak partjainál levő zsombékosban kialakított fészkébe. Költési időn kívül általában kis csoportokban látható.
Védettsége[szerkesztés]
Korábban a fajt gyakran vadászták bálnavadászok (a Kerguelen-szigetek voltak a francia bálnavadászok kedvelt tartózkodási helyei) illetve a szigeteket felkereső tudományos csoportok is. Ma főleg a Kerguelen-szigeteken levő kisszámú lakostól elszökdöső macskák ritkítják állományaikat. A kergueleni alfaj állományát 1982 és 1985 között 46 800 és 62 100 pár közötti értékre becsülték.
Ezt az alfajt az 1950-es és '60-as években betelepítették a szintén a francia déli területek részét képező Amszterdam-szigetre, de ott 1970 óta nem látták, úgyhogy valószínű, hogy a betelepített populáció kipusztult. Jelenleg az Amszterdam-sziget a francia déli területek központja és az emberekkel együtt érkezett macskák illetve a behurcolt patkányok felelősek ennek a populációnak a kihalásáért.
A Crozet-szigeteki alfaj állományát 1980 és 1982 között 1800 és 2100 egyed közé tették.
A faj állományait a '80-as évek vége óta nem vizsgálták.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
- BirdLife International 2006. Threatened Birds of the World 2006. Downloaded from http://www.birdlife.org on 04/05/2006.
- BirdLife International. 2004 Threatened Birds of the World 2004. CD-ROM. BirdLife International, Cambridge, U.K.
