Kemény Ferenc (fordító)
| Kemény Ferenc | |
| Született | 1917. július 13. Budapest |
| Elhunyt | 2008. október 2. (91 évesen) Oslo |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Kemény Kari Erzsébet |
| Foglalkozása | műfordító |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kemény Ferenc, Francis Kemeni vagy Franz Kemeny (Budapest, 1917. július 13. – Oslo, 2008. október 2.) fordító.
Pályafutása
[szerkesztés]Magyarország német megszállása után lépett a Külügyminisztérium szolgálatába, ahol a gazdaságpolitikai osztály fogalmazójaként dolgozott.[1] 1945 után Szekfű Gyula követ mellett volt első titkár Magyarország moszkvai nagykövetségén.[2] Diplomáciai pályafutását a kommunista diktatúra nyomására cserélte fel a fordítói mesterséggel. 1956 után Norvégiában, Oslóban telepedett le. 40 forrásnyelvből 24 célnyelvre fordított, 12 nyelven beszélt folyékonyan.
Mottója Voltaire-től ered:
Azok a kutatók, akik a világszerte élő kicsiny számú gondolkodóknak a legnagyobb szolgálatot teszik, az elszigetelt, írószobájukba zárkózott valódi tudósok, akik sem az egyetemi tanszéken nem fejtegetnek, sem az akadémiában nem vallanak féligazságokat. S az ilyeneket mindig is üldözik. Nyomorult fajzatunk jellegéből folyik, hogy a kitaposott úton járók követ hajigálnak arra, aki új utat mutat.
Nem hivatalos nyelvész, de több publikációja van a témában. Kutatási eredményei a hangeltolódás tagadásán, a szavak értelmének megváltozásán és a pidginizálódás jelenségén alapulnak. Megemlítendő még, hogy nem csupán nyelvészettel, hanem bölcselettel és versfordítással is foglalkozott.
Művei
[szerkesztés]- Das Sprechenlernen der Völker – Wilhelm Braumüller GmbH., Wien, 1975
- Im Anfang war das Korn – Kőrösi Csoma Sándor Historische Gesellschaft – München, 1993.
- Ér-e valamit a történeti összehasonlító nyelvészet? – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1997. nyelvészeti antropológia:
- Az elméleti fizika új alapjai – Magyar Adorján Baráti Kör, Budapest, 1998.
Versfordításkötetei
[szerkesztés]- Arion lantján (1944) (Kolos Marcell álnéven)[3]
- Tengertől tengerig (2005)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pritz Pál (szerk.): Iratok a magyar külügyi szolgálatok történetéhez: 1918-1945. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. 109–110. o.
- ↑ Szekfű Gyula moszkvai magyar követ átnyújtotta megbízólevelét Svemiknek. Szabad Szó, XLVIII. évf. 69. sz. (1946. március 29.) 1. o.
- ↑ „…akkortájt léptem külügyi szolgálatba, s ezért alkalmazkodtam azon íratlan szabályhoz, mely szerint… szolgálatban álló diplomata saját neve alatt ne adjon ki szépirodalmi munkát, lévén az ilyesmi komolytalan.” – A Tengertől tengerig utószavából.
Források
[szerkesztés]- Kemény Ferenc, Oslo. In: Lomb Kató: Bábeli harmónia. Interjú Európa híres soknyelvű embereivel (Gondolat, 1988) 88–92. o.